Henri Delaunay megálmodta, de csupán 33 évvel később lett valósággá a labdarúgó Európa-bajnokság. Az egykori labdarúgóból és játékvezetőből kiváló sportvezetővé vált francia szakember 1927-ben a Francia Labdarúgó Szövetség főtitkáraként tartott egy előadást, amelyben kifejtette gondolatait egy kontinentális nemzetközi versenyről. Az ötlet azonban süket fülekre talált, közben a FIFA már a hajrában járt, hogy hamarosan világbajnokságot szervezzen, így az ötletet el is vetették.
1954. június 15-én aztán eljött a nagy pillanat, a svájci Bázelben a francia, az olasz és a belga szövetségek megbeszélése eredményeként megalakult az UEFA, amelynek első főtitkára Delaunay lett. Ez utat nyitott a korábbi tervek előtt, a vezetés úgy döntött, hogy tanulmányozza a projektet.
Bár Henri Delaunay 1955. november 10-én egy gyógyíthatatlan betegségben meghalt, álmait fia, Pierre továbbvitte: 1960-ban megrendezték az első Eb-t. A lebonyolítással sem vacakoltak annyit, miután 7 csapat nevezett, rendeztek egy Csehszlovákia–Írország selejtezőt (0-2, 4-0 – az Eb-történelem legelső gólját az ír Liam Tuohy szerezte 1959. április 5-én Dublinban), a 16 csapat pedig oda-visszavágókon alapuló, egyenes kieséses rendszerben folytatta az elődöntőig.
Az Európai Nemzetek Kupájának (tehát még nem Európa-bajnokságnak) nevezett sorozat első mérkőzését éppen a szovjetek vívták, az 1958. szeptember 28-i moszkvai mérkőzést a hazaiak 3-1-re megnyerték a Bakó – Kárpáti, Sipos, Sárosi L. – Bundzsák, Berendi – Budai II, Göröcs, Csordás, Tichy, Bencsics összeállítású, Baróti Lajos által irányított magyarok ellen. A legelső Eb-gólt Anatolij Iljin szerezte a 4. percben, a meccset 100 572 néző látta a Lenin-stadionban.
A visszavágón a Népstadionban is a szovjetek nyertek 1-0-ra, így Magyarország első Eb-szereplése korán befejeződött.
A tornát (amelynek záró szakaszát Párizsban és Marseille-ben rendezték) végül a szovjetek nyerték, Gavriil Kacsalin együttese veretlenül, négy győzelemmel és két kapott góllal lett Európa legjobbja. A négy között Csehszlovákiát 3-0-ra verték Valentin Ivanov kettő és Viktor Ponyegyelnyik egy góljával, a döntőben pedig az a Jugoszlávia volt az ellenfél, amely óriási meccsen győzött a házigazda ellen.
A döntő (ami egyben a melbourne-i olimpia visszavágója is volt) kiegyensúlyozott csatát hozott, Milan Galics vezető gólját Slava Metreveli kiegyenlítette, a győztes gólt a 113. percben Viktor Ponyegyelnyik szerezte.
Vannak mérkőzések és gólok, amelyek igazán különlegesek. Nekem ez volt életem csúcspontja
– emlékezett vissza Ponyegyelnyik, aki 1966-ban vonult vissza, később sportújságíró és elnöki tanácsadó lett.
A szovjet csapat edzője, Kacsalin az 1956-os olimpián és az 1960-as Európa-bajnokságon is a korszak legnépszerűbb formációját, a WM-rendszert (a 3-2-2-3-as felállást) alkalmazta, ez meg is hozta a sikert mindkét alkalommal.
Öt érdekesség az 1960-as Eb-ről
- Jugoszlávia elődöntőbeli 5-4-es győzelme Franciaország ellen továbbra is az Eb-döntők történetének legtöbb gólt hozó mérkőzése volt.
- A helyosztók gólátlaga 4,25 volt (négy meccsen 17 találat), ami a legmagasabb azóta is.
- Vlastimil Bubník, aki Csehszlovákia színeiben gólt szerzett a franciák elleni bronzmérkőzésen, hihetetlen karriert futott be, ugyanis jégkorongozóként (párhuzamosan a futballpályafutásával) olimpiai harmadik, illetve világbajnoki ezüst- és kétszeres bronzérmes volt.
- Viktor Ponyegyelnyik vezetékneve oroszul hétfőt jelent. A döntő moszkvai idő szerint vasárnap 22.00 órakor kezdődött, és csak éjfél után ért véget. „A vezetéknevem álom volt a szalagcímet írók számára” – emlékezett vissza korábban.
- A szovjet játékosok az aranyérem mellett fejenként 200 dollár jutalomban részesültek és részt vehettek egy fogadáson az Eiffel-toronyban. Ponyegyelnyik szerint a Real Madrid elnöke, Santiago Bernabéu is ott volt. „Készen állt arra, hogy a válogatott felét habozás nélkül szerződtesse. De mi kerültük a beszélgetést…”