Egy hokinemzetnél a történelmi Eb-szereplés is kevés ahhoz, hogy a foci legyen a legnépszerűbb sportág

Finnországban a jégkorong a legnépszerűbb sportág, ehhez kétség sem fér, ám az elmúlt években felzárkózott mögé másodiknak a labdarúgás. Ha a finn focira gondolunk, legtöbbeknek az Ajax Amszterdammal Bajnokok Ligáját nyerő Jari Litmanen jut eszébe, esetleg a Liverpoollal szintén Európa trónjára ülő Sami Hyppia.

Az elmúlt években azonban kevés hasonlóan kiugró pályafutású játékosnak örülhetett a nemzet. Helyette viszont kapott egy olajozottan működő csapatot.

A kilencvenes évek végét és a kétezres éveket tekintettük mostanáig az elérhető színvonalnak, azonban a jelenlegi csapat ezt felülírta. Abban nagy az egyetértés, hogy ez elsősorban annak köszönhető, hogy a játékosok alávetik magukat a csapat érdekeinek. Most is megvannak a sztárjaink, de már nem körülöttük forog minden

– mondta a 24.hu-nak Rich Nelson, az EscapeToSuomi Twitter-oldal szerzője és a finnishfootballshow.com írója.

Ebből a csapategységből kaptunk mi is egy kis ízelítőt 2018-ban, amikor az újonnan létrehozott Nemzetek Ligájában elrontották Marco Rossi debütálást a finnek. A magyar válogatott az első fordulóban 1-0-ra kikapott az északiaktól, akik végül meg is nyerték a csoportunkat.

Miközben Rossi csak ekkor kezdte a közös munkát magyar játékosaival, a finnek már régóta építkeztek.

Egy edző, aki mindent megváltoztatott

Kulcsfontosságú lépés volt Finnország számára, hogy 2016-ban Markku Kanervát nevezték ki szövetségi kapitánynak. A finn válogatott 57 éves szakvezetője mögött ugyan 15 évnyi profi labdarúgó karrier áll, zömmel a kevésbé közismert finn bajnokságban játszott 1983 és 1998 között. Pályafutása legnagyobb részét az ország kirakatcsapatában, a HJK Helsinkiben töltötte, csak egy külföldi klubban fordult meg, a svéd IF Elfsborgban. Középhátvédként a liga egyik legjobbjának számított, a válogatottba is bekerült 22 éves korára, összesen 59-szer képviselte Finnországot.

Eleinte fizioterapeutának készült, ám nem szerzett elég pontot a felvételhez. A sors azonban közbeszólt; egy nap megcsörrent a telefon, a HJK játékosát keresték. Pekka Ylikantola hívta, annak az általános iskolának az igazgatója, ahová Kanerva járt Helsinkiben. Nagy bajban volt a suli, sürgősen kellett egy helyettesítő tanár, és az intézmény vezetője emlékezett egykori kedvelt diákjára, ezért felkérte a feladatra. Így indult a pedagógiai pályája – még aktív labdarúgóként.

Kapcsolódó

A finneknek bejött, hogy megtalálták saját Dárdai Páljukat

Markku Kanevrának volt bőven ideje feltérképezni, mi lehet a válogatott útja a siker felé. A módszere sikeresnek bizonyult, egy ország imádja a professzort.

Visszavonulása után nem sokkal megszerezte a szükséges papírokat, és előbb egy iskolai focicsapathoz került, majd az U17-es válogatotthoz hívták pályaedzőnek. A HJK-nál és az FC Viikingitnél töltött rövid időszak után azonban végleg visszatért a szövetséghez, majd a korosztályokat végigjárva 2016-ban szövetségi kapitány lett.

Kanerva lényegében a Dárdai Pál-féle receptet alkalmazta: alaposan megszervezte a védelmet, egyszerű, de hatékony futballt követelt meg labdarúgóitól.

Játékosai csak professzorként emlegetik a szakembert, mert annyira közérthetően adja elő tervét, mintha csak előadást tartana. Ilyeneket tart is egyébként, a felkészülés része a futballelmélet is. Szó szerint megtanítja a válogatott tagjainak, hogy mit vár tőlük. A módszer bevált, a fiatal, rutintalan, de sikerre rettentően éhes csapat szépen lassan megtanulta Kanerva stratégiáját, ezzel együtt pedig az eredmények is megjöttek, így Finnország ott lehet az idei az Európa-bajnokságon.

Annyira megbecsülik őt a szövetségnél, hogy bármit is mond, annak súlya van. Nagyon hisz a fiatal játékosokban, teljesen összefogja a válogatott tagjait

– mondta Nelson.

Kanerva legnagyobb fegyvere azonban mégis a pedagógiai érzéke. A tanári évei során világossá vált, hogy hatni tud az emberekre, Svédországban pedig azt is megtanulta, a nehéz személyiségeket hogyan kell kezelni. Kétségtelenül ez is sokban segítette a válogatott eredményeinek fejlődését.

Minden edzői mesterfogás hiábavaló lett volna, ha nincs meg az alapanyag a munkához. Kanervának megvolt az a helyzeti előnye, hogy miután 2004-től fogva folyamatosan látta az utánpótlásban megforduló játékosokat, jól kiismerte az állományt és a lehetőségeket. Azonban legnagyobb örömére azt is láthatta, hogy fejlődik hazája futballja.

Az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) és a nemzetközi szövetség (FIFA) is több programot indított a 21. században, amellyel Finnország élni tudott. Több pályát is fűthetővé tettek, így a csapatok nem voltak kiszolgáltatva az időjárásnak, ezen felül pedig műfüves pályák is épültek. És ehhez jött még, hogy az edzői képzések színvonala is megugrott.

„Meglehetősen drága lett a gyerekek klubtagsága, de cserébe látványosan feljavult a képzés színvonala és az infrastruktúra is az elmúlt tíz évben” – mondta Nelson.

Ennek a fejlődésnek pedig meg is lett az eredménye: egyfelől a fejlesztéseknek hála képzettebb futballisták kerültek ki a csapatok utánpótlásából, akik hamar továbbléphetnek erősebb ligákba, és ezáltal még jobb játékosok válhatnak belőlük. Igaz, a finn klubok nemzetközi kupaszereplése emiatt nem tudott javulni. Másfelől viszont Kanerva a tájékozottságának köszönhetően azt is tudta, kit, mikor és hová érdemes beilleszteni a válogatottban. Utóbbiban főleg a „mikor” volt érdekes.

„Előfordult, hogy tudatosan halogatta egy-egy játékos meghívását, mert még nem volt készen a felnőttfocira. Marcus Forss például pont ilyen, még az U21-es válogatottban is alig szerepelt, de a közvélemény már a csapatba követelte.

Glen Kamarát mindig is a legképzettebb játékosnak tartották itthon, főleg az Arsenalban töltött évei miatt, de amíg nem játszott eleget a felnőtteknél, nem kapott meghívót

– magyarázza Nelson a válogatási elveket.

Pedig Finnország játéka nincs túlbonyolítva. Adott egy remek kapus Lukás Hradecky személyében, aki a Bayer Leverkusenben is bizonyítani tudott. Ő tekinthető a csapat egyik sztárjának, aki rendkívül sokat segít Kanervának a pályán, igazi vezéregyéniség, ráadásul remekül irányítja a védelmet.

Mellette a legnagyobb húzónév az a Teemu Pukki, aki tíz gólt lőtt az Eb-selejtezők alatt, aminél csak Eran Zahavi (11), Cristiano Ronaldo (11) és Harry Kane (12) talált be többször. A Norwichban idén 26 gólt szerző Pukki az a fajta lesipuskás csatár, aki jókor van jó helyen, és rendre be is lövi a helyzeteit.

Az ő esetleges sérülése komoly érvágás lenne, mivel a keretben nincs megfelelő helyettese. Hatalmas szerep juthat majd a csapatkapitánynak, Tim Sparvnak is, aki 34 évesen is meghatározó tagja a középpályának. Az ő feladata a játék szervezése és a támadások szűrése is.

Kanerva két felálláshoz ragaszkodik, az egyik a klasszikus 4-4-2, a másik a 3-5-2, amit Marco Rossi is meghonosított a magyar válogatottnál. Ehhez a felálláshoz rendkívül koordináltnak kell lenni, de egyrészt Sparv és Hradecky a pályán belül segíti a társait, másrészt a válogatott kulcsemberei mind rutinos, harminc év fölötti futballisták.

Az északi csapat akkor lehet gondban, hogyha a felsorolt kulcsemberek közül egy vagy több kiesik, már 2018-ban is így tudta elkapni őket a magyar válogatott 2-0-ra. A Nemzetek Ligájában elért remek eredményekből merített önbizalommal vegyítve ez a taktika célravezetőnek bizonyult,

Finnország a selejtezőket hat győzelemmel és négy vereséggel zárta, de csoportmásodikként egyenes ágon jutott ki története első Európa-bajnokságára.

A százszázalékos Olaszország mellett a bosnyákok és a görögök tudták feltörni Kanerva csapatának védelmét, utóbbi ráadásul az utolsó fordulóban, amikor már biztos volt Finnország második helye. Ez a látványos siker is csak növelte a válogatott népszerűségét, Nelson szerint sosem volt még ennyire közel egymáshoz a jégkorong és a labdarúgás népszerűsége.

Óriási a lelkesedés a válogatottal kapcsolatban. Ez minden idők legnagyobb eredménye, és mindenki izgatott, hogy három év alatt ekkorát fejlődött a csapatunk. Az Eb halasztása rendkívül fájdalmas volt számunkra, mert így még egy évet kellett várnunk a tornára, de ennek ellenére sosem tudta még ennyire megközelíteni a foci népszerűsége a hokiét

A finnek csoportbeosztása ráadásul további bizakodásra adhat okot. A világbajnoki bronzérmes Belgium ellen nem számolhatnak pontokkal Kanerváék, azonban Dánia és Oroszország is bajban lehet, ha nem tudják feltörni a finn védelmet. Nelson szerint 3-4 pontot szerezhet a válogatott a B csoportban, ami talán elég lehet a nyolcaddöntős szerepléshez. Ez már több mint elég lenne a finn szurkolóknak.