A legszerencsésebb válogatott története első Európa-bajnokságára készül

Az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) 2016-tól kezdve már 24 csapattal rendezi meg az Eb-t. Ennek többek között a magyar csapat is örülhetett, hiszen Norvégiát kétszer is legyőzve kijutottunk a franciaországi tornára, amelyen csoportgyőztesként egészen a legjobb 16-ig menetelt a válogatott. Számunkra a szereplés önmagában is hatalmas eredménynek számított, hiszen Magyarország 1972 óta nem jutott ki Európa-bajnokságra, sőt nemzetközi tornán is az 1986-os világbajnokságon járt utoljára.

Az éjjel azonban nem csak számunkra nem érhetett véget 2016-ban. Míg mi a nagy visszatérésnek örvendeztünk, Wales, Szlovákia, Albánia, Észak-Írország és Izland is először jutott ki az Eb-re. Mindez jól be is mutatja, miért duzzasztotta föl az UEFA 16-ról 24 csapatosra a tornát, hiszen így jóval színesebb lett a mezőny, bár a kritikusok erre azt mondanák, felhígult. Erről azóta is heves vita zajlik, hogy jó dolog-e, ám annyit tegyünk hozzá, Wales az elő-, Izland a negyeddöntőig menetelt, előbbi Belgiumot, utóbbi Angliát győzte le.

Érveket napestig lehet tehát sorolni a létszám növelése mellett és ellene is, de az vitathatatlan, hogy néhány nemzet óriási élménnyel gazdagodhat a bővítésnek hála. Ilyen ország Észak-Macedónia is, amely 2021-ben pótselejtezőn keresztül kvalifikálta magát a tornára, miután Grúzia ellen a csapat nagy öregje, Goran Pandev győztes gólt lőtt.

Könnyen legyinthet az ember Grúzia legyőzésének hallatán, de ennél nagyobb skalpot is szerzett már Igor Angelovszki szövetségi kapitány együttese. Legutóbb március 31-én, amikor Németországot győzte le Észak-Macedónia 2-1-re egy világbajnoki selejtezőn. Ennek nem sok előjele volt, de az elmúlt években az északmacedónoknál egészen ütős csapat állt össze.

Az első lépések

Korábban egy németek elleni győzelem elképzelhetetlennek tűnt, sőt az önálló északmacedón válogatottra is 1993-ig kellett várni. Az UEFA cikke alapján a kezdetekig 1909-ig kell visszamennünk, amikor a feljegyzések szerint egy helyi csapat legyőzte a brit hadsereg katonáit a futballpályán. Nem sokkal a legelső futballcsapat, az FK Vardar 1912-es megalakulása után Jugoszlávia része lett az ország, és hiába alakult önálló szövetsége 1948-ban, egészen 1992-ig nem indult saját bajnoksága.

Észak-Macedónia (akkor még Macedónia néven) 1991-ben szakadt el Jugoszláviától, a labdarúgó szövetsége (FFM) viszont csak 1994-ben lett az UEFA tagja. Az 1993-as legelső találkozón 4-1-re legyőzte Szlovéniát, de első hivatalos mérkőzésére egészen 1994 szeptemberéig várnia. Megérte, mert az éppen regnáló Európa-bajnok dánokkal 1-1-re végzett a balkáni együttes. Ahogyan az egy önállóságát kihirdető nemzettől elvárható, nem a futball fejlesztésével voltak elfoglalva az ország vezetői.

A kilencvenes és kétezres években is sikerült időnként pontot, pontokat csenni a selejtezők során, sőt az 1998-as vb-kvalifikációt pozitív gólkülönbséggel zárták az északmacedónok. A The Athletic számításai szerint felfelé kerekítve átlagosan 10 pontot szerez a válogatott selejtezősorozatokban.

Még ennél is imponálóbb tény, hogy mindegyik Európa-bajnoki és világbajnoki selejtezősorozat során legalább egy mérkőzést megnyert Észak-Macedónia.

A 21. századra néhány kivételes tehetséggel is büszkélkedhetett a nemzet. A leghíresebb a 37 évesen is válogatott Goran Pandev, aki a 117 szereplésével, valamint 37 góljával is rekorder. A csatárt joggal tekinthetjük a nemzet valaha volt legjobbjának is, hiszen tagja volt a 2009-2010-es idényben triplázó, a Bajnokok Ligáját, Serie A-t és Coppa Italiát nyerő Internazionalénak, emellett a Lazio és a Napoli színeiben is elhódította az Olasz Kupát. Egy ilyen játékos komoly fegyvertény volt az északmacedónok számára, hiszen Jugoszlávia legjobbjai zömmel a szerb vagy horvát válogatottat erősítették.

Pandev viszont maradt északmacedón, pedig jól tudta, hogy kevés esélye lehet majd nemzetközi tornákon szerepelni. Különösen annak fényében, hogy nagyon elégedetlen volt a szövetségben uralkodó állapotokkal.

Végül neki is elege lett a szövetség gyenge vezetői képességeiből és a gyenge eredményekből. Ezért mondta le a válogatottságot 2013-ban

– mondta a First Time Finish-nek Alekszandr Zlateszki, aki a Twitteren népszerűsíti hazájának labdarúgó híreit, valamint a macedonianfootball.com oldalon osztja meg a válogatott legfontosabb híreit.

Pedig 2013 fontosnak bizonyult. Ebben az évben nyílt meg a szkopjei Petar Milisovszki-edzőközpont, ahol zömmel az utánpótlás-válogatottak szállnak meg és edzenek. Ezt a nevet egyébként csak 2014-ben kapta, miután a válogatott korábbi kapusa, Milisovszki egy autóbalesetben meghalt. Az ő emlékét őrzi az edzőközpont, amelyet a FIFA támogatásával gyönyörűen kipofoztak. A komplexum több új pályát kapott és legfőképpen lakóhelyekkel bővült az ifik számára.

„A legnagyobb változás, hogy végre el tudjuk szállásolni az akadémistákat. Mostanáig szállodákban kellett elhelyeznünk őket, vagy a szüleik szállították őket az órákra, edzésekre minden nap” – mondta a FIFÁ-nak Filip Popovszki, a szövetség titkára, miután átadták a felújított sportközpontot 2018-ban.

Az edzőközpontban minden évre külön programot ír elő a szövetség, rendszeresek az összetartások, sőt az ország legjobbjait egy helyen tudják képezni, tanítani, csapattá kovácsolni. Az itteni munka még Marco Van Basten tetszését is elnyerte.

Egyetlen edzőközpont létrehozása azonban nem sokra elég önmagában, hiszen a legtöbb munkát a klubok végzik. Akkor mégis hogyan jutottak ki az Eb-re az északmacedónok?

Kijutás az Eb-re

Egy-egy kimagasló eredményű mérkőzést leszámítva korábban sosem tudta állandósítani jó játékát az északmacedón csapat. Ezen változtatott Igor Angelovszki szövetségi kapitány. A 44 éves szakember 13 évig futballozott, egy rövid celjei kitérőt leszámítva végig hazájában játszott és edzői pályafutását is itt kezdte, a Rabotnicskiben. Klubjával azonnal duplázni tudott, a bajnoki cím és a kupagyőzelem után viszont a finn HJK rögtön búcsúztatta a Bajnokok Ligája selejtezőjéből csapatát. Második évében ismét elhódította a Macedón Kupát, a bajnoki cím azonban a Vardaré lett.

Eközben viszont a 2015 nyarán kinevezett Ljubinko Drulovics csúfos kudarcot vallott a válogatottnál. Öt mérkőzéséből négyet elveszített, egyedül Fehéroroszország ellen sikerült pontot szereznie az Eb-selejtezőn egy 0-0 révén. A Partizan Beogradtól elcsábított szakemberrel kilátástalannak ítélte a szövetség a játékot. A sikertelen Eb-selejtező után megváltak az edzőtől, és a Rabotnicskivel remeklő szakemberre bízták a csapatot.

Jól mutatja a fejetlenséget, hogy 2009 júniusa óta Angelovszki lett a tizedik edző, aki legalább egy mérkőzésen leülhetett az északmacedón válogatott kispadjára. Ne feledjük, eddigre Pandev is lemondta a válogatottságot a káosz miatt.

Ezután viszont a nyugalom korszaka jött, az új kapitány fényesen bevált. Rögtön kinevezésekor hitet adott a játékosoknak.

Sikert nem ígérek, csak kőkemény munkát, de nem ijedek meg a kihívástól. A korábbi selejtezős mérkőzéseink és a FIFA-ranglistán elfoglalt helyünk sem túl kecsegtető, de én úgy hiszem, ez nem tükrözi a valódi képességeinket. Minden erőnkkel azon leszünk, hogy ezt kijavítsuk

– mondta Angelovszki a kinevezésekor.

A jól csengő szavakat nem követték eredmények azonnal, Izrael, Olaszország, Spanyolország és Albánia is legyőzte Észak-Macedóniát, ám a visszavágókon ugyanez csak a spanyoloknak sikerült, Liechtensteint pedig 3-0-ra és 4-0-ra verték Angelovszkiék. Az építkezés megkezdődött és ahogy az újabb és újabb tehetségek felbukkantak, egyre több nemzetközi szintű játékosra támaszkodhatott a válogatott.

Számunkra ismerős lehet az Újpestben remeklő, ma már Levantét erősítő Enisz Bardhi, aki a La Liga egyik legjobb szabadrúgáslövőjévé nőtte ki magát, de Boban Nikolov révén a MOL Fehérvárnak, Sztefan Szpirovszki személyében pedig a Ferencvárosnak is volt északmacedón válogatott légiósa. A legutóbbi NB I-es szezonban az újpesti Kire Risztevszki, a MOL Fehérvár FC-ből pedig Viszar Muszliu is a csapat tagja.

Angelovszki egyik legnagyobb tette, hogy rávette Pandevet is, hogy térjen vissza a válogatottba, ő igazi vezére a csapatnak pályán kívül és belül egyaránt. Mellette több topligás játékos is tagja a csapatnak: Ilija Neszterovszki (Udinese) és Eljif Elmas (Napoli) a Serie A-ban bizonyít hétről hétre, míg Ezgjan Alioszki fontos tagja volt a Premier League-be feljutó Leeds Unitednek.

A megfelelő garnitúra mellé azonban kellett még egy kis szerencse is. Az UEFA ugyanis létrehozta a Nemzetek Ligáját, ez pedig lehetőséget biztosított Észak-Macedóniának, hogy kijusson az Eb-re. Amíg a magyar válogatott Izland ellen vívta ki a szereplést a B divízió döntőjében, addig az északmacedónok Grúzia legyőzésével érdemelték ki a szereplés jogát a D divízióban.

„Fontos, hogy őszinték legyünk és elismerjük, csak azért jutottunk ki az Európa-bajnokságra, mert a Nemzetek Ligájában a legalacsonyabb besorolású divízióba kerültünk. Olyan csapatokat kellett megvernünk, mint Koszovó és Grúzia, amelyek jók, de azért nem a futball nagyágyúi”

– idézi Zlateszkit a First Time Finish cikke.

Hat mérkőzéséből ötöt nyert meg az NL-ben Észak-Macedónia, eközben pedig története során először verekedte be magát az Eb-selejtezős csoportjának harmadik helyére. Csak Lengyelország és Ausztria tudta megelőzni Angelovszki csapatát.

Minden összeállt Észak-Macedónia számára; a lebonyolítás, a Nemzetek Ligája, még az ellenfelek is, de mindez semmit sem ért volna Angelovszki kinevezése nélkül. A szövetségi kapitány bebizonyította, hogy igaza volt, amikor azt állította, többre hivatott a válogatott, mint mikor leült a kispadjára.

„Egy olyan ember, aki őszintén hisz magában és a játékosaiban. Nagyon fontos számára, hogy közeli kapcsolata legyen velünk és ez nekünk is jólesik. Amikor kifutsz a pályára, önbizalmat és biztonságot ad, hogy ilyen ember az edződ, igazán megnyugtató. Elég megnézni az eredményeinket, amikor kinevezték a FIFA ranglistáján még nem voltunk az első százban, azóta viszont a 65. helyre léptünk. Ezt neki köszönhetjük” – idézi Alioskit a FIFA honlapja. A csapat azóta tovább javított, és az Eb-t a ranglista 62. helyéről várja.

Zlateszkit a 24.hu is megkérdezte a válogatottról, a szakértő szerint a szövetségi kapitány valóban remek munkát végzett. Elmondása szerint nem egy taktikai zseni az edző, azonban nagyon összekovácsolta a csapatot, akik már-már testvérekként szeretik egymást. A szövetségről azonban ő sincs jó véleménnyel, mert azon kívül, hogy az edzői képzést fejlesztették, és a kluboknál is csak megfelelő papírokkal vállalhatnak munkát a szakemberek, nincs fejlődés az egyesületek infrastruktúrájában.

„A mostani játékoskeret kizárólag a szerencse műve. A kezdőcsapat valamennyi futballistája fiatalon külföldre került, nem itthon nevelkedett.

Stole Dimitrovszki és Ristovszki Olaszországba igazolt tinédzserként, a többiek hamar szerződést kaptak máshol. Alioszki Észak-Macedóniában született, de Svájcban nőtt föl gyerekként, és azért lett a mi játékosunk, mert ott nem értékelték. Velkovszki és Muszliu tekinthető valamennyire a saját neveltünknek, mert az itteni ligából tudtak külföldre menni, de nem nevezhetjük sem fejlődésnek, sem nevelésnek, ahogy összeállt ez a csapat. Később visszaesés várható.”

Észak-Macedónia az Eb legalacsonyabban rangsorolt válogatottjaként nyugodtan játszhatja majd meccseit, mivel minden megszerzett pont hab lesz a tortán. A C csoportban Ausztria, Hollandia és Ukrajna saját bőrén tapasztalhatja majd meg, milyen egységes csapatot kovácsolt össze Angelovszki.