A legfurább Eb-elődöntő, ahol pénzfeldobással dőlt el a győztes

Minden idők egyik legfurcsább elődöntőjét hozta és végül olasz győzelemmel zárult az 1968-as torna, amely az Európai Nemzetek Kupája első két kiírását követően immáron hivatalosan is Európa-bajnokságként került be a köztudatba.

Kapcsolódó

A Real-elnök a fél szovjet válogatottat szerződtette volna az Eiffel-torony tetején

Henri Delaunay megálmodta, de csupán 33 évvel később lett valósággá a labdarúgó Európa-bajnokság.

A lebonyolítás annyiban változott, hogy az eddigi oda-visszavágós párharcokat felváltották a csoportküzdelmek, és a nyolc első lépett tovább a negyeddöntőbe. Oda, ahová a friss világbajnoki ezüstérmes NSZK, a vb-harmadik Portugália vagy a korszak egyik legjobbja, Csehszlovákia be sem került.

Az Illovszky Rudolf vezette magyar válogatott viszont remekelt, úgy nyerte meg csoportját NDK, a Johan Cruyff-féle Hollandia, illetve Dánia előtt, hogy az utolsó fordulóban már a keletnémetek elleni vereség is bőven belefért.

A negyeddöntőkben aztán a világbajnok Anglia oda-vissza verte az Eb-címvédő spanyolokat, míg Jugoszlávia egy belgrádi 5-1-gyel kiütötte a franciákat. Olaszországban pedig a szurkolók már el is feledték, hogy két éve még rohadt paradicsomokkal dobálták meg a római repülőtéren a vb-csoportkörből – többek között az Észak-Korea elleni 0-1 miatt – kieső kedvenceket, Pierino Pratiék Bulgária ellen jutottak be a négyes döntőbe.

A negyedik negyeddöntőben Magyarország a Szovjetunióval találkozott, a lemondott Illovszky helyett kinevezett Sós Károly ugyan egy győztes meccsel mutatkozott be, de a hazai 2–0 nem volt elég, a szovjetek a visszavágón 3–0-ra nyertek.

Fej vagy írás?

A két elődöntő 210 perce alatt csupán egy gól született, Dragan Dzajic a 85. percben a jugoszlávokat juttatta tovább Anglia ellen.

Az olasz-szovjet elődöntőben azonban se a rendes játékidő, se a hosszabbítás nem hozott gólt, így pénzfeldobás döntött. Az öltözőben a nyugatnémet Kurt Tschenscher játékvezető, és néhány UEFA-tanú, köztük a magyar Zsolt István előtt Albert Seszternyev a fejet, Giacinto Facchetti az írást választotta.

A bíró elővett egy régi érmét, én az írást mondtam. Nyertem! Üvöltve kirohantam a folyosóra

– emlékezett vissza a történtekre Facchetti. A Nemzeti Színház ügyelőjeként is dolgozó Zsolt István visszaemlékezése szerint azonban ez a második érme volt, az első ugyanis a feldobás után begurult a zuhanyzó farácsa alá. Azt írta, miután kiürült az öltöző, ő felfeszítette a rácsot, és az érme fej oldala volt felül…

Egyes források szerint az érme az öltöző padlójának repedésébe csúszott, és az élén maradt.

A római Olimpiai Stadionban rendezett döntőt 80 ezer szurkoló látta: a 39. percben Dzajic révén a jugoszlávok szereztek vezetést, erre csak a 80. percben tudott válaszolni Angelo Domenghini egy remek szabadrúgásgóllal. Jöhetett a hosszabbítás, majd a 120 perc 1-1-es végeredménye után a döntés, két nap múlva ismét megmérkőznek a felek.

Az újrajátszásra már csupán 55 ezren látogattak ki, és konstatálhatták, hogy Ferruccio Valcareggi szövetségi kapitány öt helyen is megváltoztatta a kezdőcsapatát, ezúttal már pályára küldte Sandro Mazzolát és Luigi Rivát is.

A 11. percben éppen Riva szerzett vezetést, ezt Pietro Anastasi a 32. percben megtoldotta még eggyel, beállítva a 2-0-s végeredményt.

Öt érdekesség az 1968-as Eb-ről

• Az olasz-jugoszláv az egyetlen olyan döntő a vébék és Eb-k történetében, ahol megismételt mérkőzésen dőlt el az aranyérem sorsa.
• Olaszország az egyetlen olyan válogatott, amely komoly európai versenyen érmefeldobásnak köszönhetően győzött.
• Johan Cruyff 1966. szeptember 7-én a magyarok elleni első csoportmérkőzésen debütált a holland nemzeti csapatban. A 2-2-es döntetlennel véget ért rotterdami meccsen gólt is szerzett.
• Az 1968. február 24-i, Skócia-Anglia mérkőzés nézőrekordot hozott, a Hampden Parkban 130 711-en (más források szerint 134 461-en) látták a mérkőzést.
• Alan Mullery lett az első angol játékos, aki piros lapot kapott – pechjére éppen a Jugoszlávia elleni 1-0-s vereséggel véget ért elődöntőben.