AFP
Hírek sport

A Real-elnök a fél szovjet válogatottat szerződtette volna az Eiffel-torony tetején

Henri Delaunay megálmodta, de csupán 33 évvel később lett valósággá a labdarúgó Európa-bajnokság. Az egykori labdarúgóból és játékvezetőből kiváló sportvezetővé vált francia szakember 1927-ben a Francia Labdarúgó Szövetség főtitkáraként tartott egy előadást, amelyben kifejtette gondolatait egy kontinentális nemzetközi versenyről. Az ötlet azonban süket fülekre talált, közben a FIFA már a hajrában járt, hogy hamarosan világbajnokságot szervezzen, így az ötletet el is vetették.

1954. június 15-én aztán eljött a nagy pillanat, a svájci Bázelben a francia, az olasz és a belga szövetségek megbeszélése eredményeként megalakult az UEFA, amelynek első főtitkára Delaunay lett. Ez utat nyitott a korábbi tervek előtt, a vezetés úgy döntött, hogy tanulmányozza a projektet.

Bár Henri Delaunay 1955. november 10-én egy gyógyíthatatlan betegségben meghalt, álmait fia, Pierre továbbvitte: 1960-ban megrendezték az első Eb-t. A lebonyolítással sem vacakoltak annyit, miután 7 csapat nevezett, rendeztek egy Csehszlovákia–Írország selejtezőt (0-2, 4-0 – az Eb-történelem legelső gólját az ír Liam Tuohy szerezte 1959. április 5-én Dublinban), a 16 csapat pedig oda-visszavágókon alapuló, egyenes kieséses rendszerben folytatta az elődöntőig.

Sok volt a hiányzó, az NSZK, Olaszország, Anglia és a két évvel korábbi vb-ezüstérmes Svédország be sem nevezett, a spanyolok pedig visszaléptek a negyeddöntőtől, Franco tábornok ugyanis nem engedte, hogy a válogatott a Szovjetunióban játsszon.

Az Európai Nemzetek Kupájának (tehát még nem Európa-bajnokságnak) nevezett sorozat első mérkőzését éppen a szovjetek vívták, az 1958. szeptember 28-i moszkvai mérkőzést a hazaiak 3-1-re megnyerték a Bakó – Kárpáti, Sipos, Sárosi L. – Bundzsák, Berendi – Budai II, Göröcs, Csordás, Tichy, Bencsics összeállítású, Baróti Lajos által irányított magyarok ellen. A legelső Eb-gólt Anatolij Iljin szerezte a 4. percben, a meccset 100 572 néző látta a Lenin-stadionban.

A visszavágón a Népstadionban is a szovjetek nyertek 1-0-ra, így Magyarország első Eb-szereplése korán befejeződött.

Az Eb álomcsapata

Lev Jasin (szovjet) – Vladimir Djurkovic (jugoszláv), Ladislav Novák (csehszlovák), Igor Netto (szovjet), Josef Masopust (csehszlovák), Valentyin Ivanov (szovjet), Szlava Metreveli (szovjet), Milan Galic (jugoszláv), Viktor Ponyegyelnyik (szovjet), Dragoslav Sekularac (jugoszláv), Borivoje Kostic (jugoszláv).

A tornát (amelynek záró szakaszát Párizsban és Marseille-ben rendezték) végül a szovjetek nyerték, Gavriil Kacsalin együttese veretlenül, négy győzelemmel és két kapott góllal lett Európa legjobbja. A négy között Csehszlovákiát 3-0-ra verték Valentin Ivanov kettő és Viktor Ponyegyelnyik egy góljával, a döntőben pedig az a Jugoszlávia volt az ellenfél, amely óriási meccsen győzött a házigazda ellen.

A döntő (ami egyben a melbourne-i olimpia visszavágója is volt) kiegyensúlyozott csatát hozott, Milan Galics vezető gólját Slava Metreveli kiegyenlítette, a győztes gólt a 113. percben Viktor Ponyegyelnyik szerezte.

Vannak mérkőzések és gólok, amelyek igazán különlegesek. Nekem ez volt életem csúcspontja

– emlékezett vissza Ponyegyelnyik, aki 1966-ban vonult vissza, később sportújságíró és elnöki tanácsadó lett.

A szovjet csapat edzője, Kacsalin az 1956-os olimpián és az 1960-as Európa-bajnokságon is a korszak legnépszerűbb formációját, a WM-rendszert (a 3-2-2-3-as felállást) alkalmazta, ez meg is hozta a sikert mindkét alkalommal.

Öt érdekesség az 1960-as Eb-ről

  • Jugoszlávia elődöntőbeli 5-4-es győzelme Franciaország ellen továbbra is az Eb-döntők történetének legtöbb gólt hozó mérkőzése volt.
  • A helyosztók gólátlaga 4,25 volt (négy meccsen 17 találat), ami a legmagasabb azóta is.
  • Vlastimil Bubník, aki Csehszlovákia színeiben gólt szerzett a franciák elleni bronzmérkőzésen, hihetetlen karriert futott be, ugyanis jégkorongozóként (párhuzamosan a futballpályafutásával) olimpiai harmadik, illetve világbajnoki ezüst- és kétszeres bronzérmes volt.
  • Viktor Ponyegyelnyik vezetékneve oroszul hétfőt jelent. A döntő moszkvai idő szerint vasárnap 22.00 órakor kezdődött, és csak éjfél után ért véget. „A vezetéknevem álom volt a szalagcímet írók számára” – emlékezett vissza korábban.
  • A szovjet játékosok az aranyérem mellett fejenként 200 dollár jutalomban részesültek és részt vehettek egy fogadáson az Eiffel-toronyban. Ponyegyelnyik szerint a Real Madrid elnöke, Santiago Bernabéu is ott volt. „Készen állt arra, hogy a válogatott felét habozás nélkül szerződtesse. De mi kerültük a beszélgetést…”

I. Európa-bajnokság, 1960, Franciaország

Nyolcaddöntők:
Szovjetunió – Magyarország 3-1, 1-0
Franciaország – Görögország 7-1, 1-1
Lengyelország – Spanyolország 2-4, 0-3
Norvégia – Ausztria 0-1, 2-5
Dánia – Csehszlovákia 2-2, 1-5
Jugoszlávia – Bulgária 2–0, 1-1
Románia – Törökország 3-0, 0-2
NDK – Portugália 0-2, 2-3

 

Negyeddöntők
Szovjetunió – Spanyolország mérkőzés nélkül
Franciaország – Ausztria 5-2, 4-2
Románia – Csehszlovákia 0-2, 0-3
Portugália – Jugoszlávia 2-1, 1-5

 

Négyes döntő (Franciaország, 1960. július 6-10.)
Elődöntők:
Franciaország – Jugoszlávia 4-5 (2-1)
gól: Vincent (12.) Heutte (43., 52.), Wisnieski (52.), illetve Galics (11.), Zsanetics (55.) Knez (75.), Jerkovics (77., 78.)

 

Szovjetunió – Csehszlovákia 3-0 (1-0)
gól: Ivanov, (35., 58.), Ponyegyelnyik (64.)

 

A 3. helyért:
Csehszlovákia – Franciaország 2-0
gól: Bubník (58.), Pavlovic (88.)

 

Döntő (1960. július 10., Európa-bajnokság):
Szovjetunió – Jugoszlávia 2-1 (0-1, 1-1, 1-1)
Párizs, Parc des Princes stadion, 17 966 néző
vezette: Ellis (angol)
Szovjetunió: Jasin – Csoheli, Maszljonkin, Krutyikov, Vojnov, Netto, Metreveli, Ivanov, Ponyegyelnyik, Bubukin, Meszhi. Szövetségi kapitány: Gavriil Kacsalin
Jugoszlávia: Vidinic – Durkovic, Jusufi, Zanetic, Miladinovic, Perusic, Sekularac, Jerkovic, Galic, Matus, Kostic. Szövetségi kapitány: Aleksandar Tirnanic, Ljubomir Lovric, Dragomir Nikolic
gól: Metreveli (49.), Ponyegyelnyik (113.), illetve Galics (41.)

 

A döntő góllövőlistájának élmezőnye:
2 gólos: Milan Galic, Drazen Jerkovic (Jugoszlávia), Francois Heutte (Franciaország), Valentyin Ivanov, Viktor Ponyegyelnyik (Szovjetunió)

 

A teljes torna (1958-60) góllövőlistájának élmezőnye:
5 gólos: Titus Buberník (Csehszlovákia), Just Fontaine, Jean Vincent (Franciaország)
4 gólos: Milan Galic (Jugoszlávia)
3 gólos: Vlastimil Bubník, Milan Dolinsky (Csehszlovákia), Mário Coluna (Portugália), Alfredo di Stéfano (Spanyolország), Francois Heutte (Franciaország), Erich Hof, Horst Nemec (Ausztria), Valentyin Ivanov (Szovjetunió), Borivoje Kostic (Jugoszlávia)

Ahol a futball esze és szíve találkozik!

Válogatott írások a legjobbaktól.

Minden hónapban legalább 24 kiemelkedő színvonalú tartalom havi 990 forintért. Próbáld ki 490 forintért az első hónapban!

Ahogyan szerzőgárdánk összetétele ígéri, a legkülönfélébb műfajokban, témákban jelennek majd meg szövegek: lesznek elemzések, interjúk, kisprózák, riportok, lesznek hazai és nemzetközi témák, adat- és véleményalapú cikkek egyaránt.

Tartsatok velünk minél többen, hogy együtt alakíthassuk, építhessük az új magyar futballújságot, amely leginkább az írások nívójával és egyediségével akar kitűnni! Fizessetek elő, olvassatok, kövessetek minket, vitatkozzatok velünk, adjatok ötleteket! Várjuk ebbe a közösségbe mindazokat, akiknek a futball csak egy játék, s mindazokat, akiknek a futball több mint egy játék.

KIPRÓBÁLOM!

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.