Félt az elhízástól, annyi fogadást nyert meg az Eb hőse

Azok után, hogy 1972-ben négyes döntőbe jutott a magyar labdarúgó-válogatott, a minimális elvárás az lett volna négy évvel később, hogy legalább az Európa-bajnoki selejtezőcsoportból továbbjusson.

Kapcsolódó

Ilyen csatárral képtelenség lemaradni az Eb-aranyról

1972-ben Gerd Müller a csúcson volt, a Bayernben és a válogatottban 85 (!) gólt szerzett.

Azonban a csapat lemaradt az 1974-es vébéről, így Illovszky Rudolf lemondott, a helyére egy mérkőzés erejéig Bozsik József ült le a kispadra, az Eb-selejtezőt azonban már Moór Ede irányításával kezdte a csapat.

Az ő meglepő kinevezése meg is határozta a kvalifikációt, ugyanis nem tudta összerakni a csapatot, így harmadik tétmérkőzése (egyben hatodik válogatott meccse) után távozott. Egy mérkőzésre Szőcs János ugrott be, majd jött Baróti Lajos, de hiába.

A csoportkörben két veretlen válogatott akadt, a címvédő NSZK és Spanyolország, de a két csapat a negyeddöntőben összekerült egymással és a németek mentek tovább 3-1-es összesítéssel. Jugoszlávia kiverte a walesieket, Hollandia egy hazai 5-0-nak köszönhetően Belgiumot, Csehszlovákia pedig 4-2-es összesítéssel búcsúztatta a Szovjetuniót, amely először hagyott ki négyes döntőt az Eb-k történetében.

A csehszlovákok sikeréhez Václav Jezek szövetségi kapitány nagyon sokat hozzátett, a Sparta Praha és az ADO Den Haag edzője remekül összerakta csapatát.

Mivel addigra már a hosszabbítások után tizenegyesek döntöttek, a kapitány állítólag úgy gyakoroltatta játékosaival, hogy meccskörülményeket teremtve közönséget toborzott az edzésekre, majd arra kérte a nézőket, fütyüljenek és hangoskodjanak.

A hosszabbítások Eb-je

Az 1976-os négyes döntő helyszíne Jugoszlávia volt. A torna elképesztő mérkőzéseket hozott, a két elődöntő, majd a két helyosztó is hosszabbítások után dőlt el.
Csehszlovákia hatalmas meglepetést okozott Hollandia legyőzésével. Anton Ondrus fejes gólját követően a hajrában óriási öngólt vágott a bal felső sarokba, a hosszabbításban aztán előbb Zdenek Nehoda fejelt gólt a 114. percben, majd Frantisek Vesely talált be (3-1).

A másik ágon a jugoszlávok félóra után már 2-0-ra vezettek, de aztán Heinz Flohe szépített, Dieter Müller a 82. percben egyenlített, majd a ráadásban még kétszer betalálva 4-2-vel döntőbe vezette a címvédőt.

A június 20-i belgrádi döntőre a Crvena zvezda stadionjában, csupán harmincezer néző előtt került sor. A szakírók Helmut Schön világbajnok csapatát tartották esélyesnek, éppen ezért meglepetést jelentett, hogy a 8. percben Jan Svehlík bevette Sepp Maier kapuját, majd a 25. percben a nagyszombati Karol Dobiás góljával már 2-0 volt a csehszlovák előny.

A németek gyorsan válaszoltak Dieter Müller találatával – a kölni csatár második válogatottsága során negyedik gólját szerezte –, de úgy tűnt, ezzel megállt a németek tudománya. A nyugatnémetek azonban Bernd Hölzenbein 89. percben szerzett fejes góljával az utolsó pillanatban egyenlítettek, és miután a kétszer 15 perces hosszabbításban sem született döntés, következhettek a tizenegyesek.

Marian Masny, Rainer Bonhof, Zdenek Nehoda, Heinz Flohe, Anton Ondrus, Hans Bongartz és Ladislav Jurkemik nem hibázott, így a negyedik sorozat utolsó kísérlete előtt 4-3-ra vezettek a csehszlovákok. Uli Hoeness azonban nem talált a hálóba, a döntés Antonin Panenkára maradt.

A Bohemians Praha középpályását nem roppantotta össze a felelősség, és az azóta védjegyévé vált pimasz alányeséssel átverte Maiert, aranyéremhez segítve a csehszlovákokat.

Öt érdekesség az 1976-os Eb-ről

• Mivel a torna utolsó négy mérkőzése hosszabbítás után dőlt el, ez a torna volt a futballtörténelem legizgalmasabb és legversenyképesebb Eb-je.
• „Ha szabadalmaztatható lenne, akkor szabadalmaztattam volna” – viccelődött Antonín Panenka, a róla elnevezett panenkázás kitalálója.
• A csehszlovákok legendája állítólag komolyan félt az elhízástól, ugyanis az edzések után klubjának kapusával mindig kint maradtak, hogy gyakorolják a tizenegyeseket. „A tét egy tábla csokoládé vagy egy pohár sör volt, én pedig elkezdtem hízni, mert állandóan megnyertem a fogadásokat.”
• Franz Beckenbauer a döntőben ünnepelte a 100. válogatottságát. A 11-es párbajban ő lett volna az ötödik német rúgó, de rá már nem került sor…
• Németország az 1976-os Eb-döntő óta nem veszített komoly tornán büntetőpárbajt.