Jan Oblak (Szlovénia, Atlético Madrid)
A szlovén kapus hatalmas szerepet vállalt abban, hogy az Atlético 2014 után ismét beférkőzzön a két nagy, a Real Madrid és a Barcelona elé. A 38 bajnokinak majdnem a felén nem kapott gólt, és négy tizenegyest rúgtak neki a ligában idén, ezekből hármat kivédett, amivel minimum négy pontot megmentett a csapatának, mert a három találkozóból kettőt is 1-0-ra nyert meg végül az Atleti.
0,66-os kapottgól-átlagával ő lett a liga legjobbja, és az elmúlt hat idényt tekintve ötödször nyerte meg a Zamora-díjat, rajta kívül csak Antoni Ramallets és Víctor Valdés mondhatja magát ötszörös győztesnek. Amíg Oblaknak az Atléticóval pazar éve volt, a válogatottban nem sok sikerélmény jutott neki, mivel a szlovénok az Eb-selejtezőkön csak 14 pontot szereztek, a csoportjukban pedig Lengyelország, Ausztria és Észak-Macedónia is előttük végzett. Amióta független állam, Szlovénia három nagy tornára jutott ki, a legutóbbi a 2010-es vb volt, amikor Oblak még csak 17 éves volt, úgyhogy ez a kaland egyelőre még hiányzik a karrierjéből.
Trent Alexander-Arnold (Anglia, Liverpool)
Van-e nagyobb szívás annál, amikor nem pont életed legjobb idényén vagy túl, de így is bekerülsz az Eb-keretbe, hogy aztán egy barátságos meccsen combsérülést szenvedj, és végül mégis be kell érned azzal az opcióval, hogy csak tévén nézheted a meccseket? Trent Alexander-Arnold két góllal és hat gólpasszal maradt el a mostani idényben a 2019-2020-as teljesítményétől (akkor 4+13, most 2+7 kanadai pont jött össze neki a PL-ben), de Gareth Southgate úgy érezte, ott a helye az angol Eb-keretben.
Csakhogy jött az osztrákok elleni felkészülési meccs, amelynek a hajrájában a 22 éves Alexander-Arnold egy felszabadítás után a combjához kapott, és másnap kiderült, hogy izomszakadást szenvedett. Bár a Pool védője foghatja a fejét, hogy kimarad számára a torna, Southgate még így is a bőség zavarával küzd, mivel Kieran Trippier, Reece James és Kyle Walker is a rendelkezésére áll a jobbhátvéd posztján.
Sergio Ramos (Spanyolország, Real Madrid)
A futballvilág egyik legmegosztóbb játékosa, de az vitán felül áll, hogy igazi vezérbika, aki magával tudja ragadni a társakat. A Real Madrid 35 éves csapatkapitányának idei szezonja azonban nem a vitákat generáló megmozdulásokról vagy a fontos pillanatban szerzett gólokról szólt, hanem a sérülésekről. Minden sorozatot számolva összesen 21 tétmeccset játszott le a Realban, de így is szerzett négy gólt, kettőt a BL-ben, kettőt a bajnokságban, és a Real meg is nyerte ezeket a találkozókat.
Tekintve, hogy a 2021-es évben a 180-szoros spanyol válogatott Ramos mindössze két meccsen lépett pályára a Realban, már nem volt annyira váratlan Luis Enrique szövetségi kapitány döntése, amikor nem nevezte az Eb-keretbe a világ- és kétszeres Európa-bajnok védőt. Most viszont a játékosokon a sor, hogy igazolják Luis Enrique karakán döntését, és tegyenek róla, hogy a spanyol szurkolók és újságírók ne hánytorgassák fel a meccsek után Ramos kihagyását.
Virgil van Dijk (Hollandia, Liverpool)
A világ egyik legjobb védőjét az Everton kapusa, Jordan Pickford intézte el a liverpooli rangadón, még októberben. A ronda ütközés vége keresztszalag-szakadás és térdműtét lett, de a Liverpool Van Dijk (valamint a védelemből szintén megsérült Joe Gomez és Joel Matip nélkül) is odaért végül a BL-t érő harmadik helyre. Van Dijk azonban úgy döntött, hiába alakul jól a felépülése a lelket és testet is próbára tevő hosszú rehabilitáció eredményeként, a karrierje érdekében most az a legjobb, ha kihagyja az Európa-bajnokságot.
Számomra most nem a mikor a legfontosabb, hanem az, hogy a lehető legjobb állapotban térjek vissza. Persze szerettem volna a hazámnak segíteni, de most az a megfelelő döntés, ha kicsit még türelmes maradok, és keményen melózom, hogy a felkészülés kezdetére tökéletes állapotban legyek
– magyarázta a 38-szoros holland válogatott védő. A Van Dijk, Matthijs de Ligt belső védőpáros az egyik legütősebb lehetett volna az Eb-n, de a hollandoknak a megváltozott viszonyok ellenére sem okozhat gondot a továbbjutás a csoportból, ahol Ukrajna, Ausztria és Észak-Macedónia lesz az ellenfél.
Borna Sosa (VfB Stuttgart, Horvátország)
A 23 éves balhátvéd története igencsak tanulságos: a Stuttgartban remek szezonja volt, tíz gólpasszával a Bundesgliga élmezőnyében zárt, ő pedig úgy érezte, jobb lehetőség nyílna számára a német válogatottban, mint a horvátban. Berlinben született édesanyja révén adta magát az opció, hogy felvegye a német állampolgárságot, és mivel a horvátok nem számoltak vele, megkereste a német szövetséget.
Sosa ezt követően mindent felégetett maga mögött, elkövette azt a hibát, hogy a közösségi oldalairól törölt minden fotót, amelyeken horvát mezben volt látható és várta a német kapitány, Joachim Löw hívását. Sosa lelkesedését azonban a FIFA letörte, amely csak akkor engedélyezi az országváltást, ha az adott játékos 21 éves kora előtt lépett pályára egy válogatott színeiben, a védő azonban 22 évesen még szerepelt a horvát korosztályos csapatban.
Az előzmények után már nem meglepő, hogy amikor Sosáról kérdezték a horvát kapitányt, Zlatko Dalicot, ő azt felelte: „Tisztelem őt, mint játékost, tiszteletben tartottam a döntését, hogy német színekben folytatja. De ezzel az egész történet megváltozott”.
Szoboszlai Dominik (Magyarország, RB Leipzig)
Akik eddig nem hallottak a szeméremcsont-gyulladásról, azok Szoboszlai szenvedése miatt megismerkedhettek a kifejezéssel, mivel a makacs és elhúzódó sérülés miatt marad le a tornáról a legizgalmasabb magyar futballista.
„Ha ilyen állapotban meghívtam volna, veszélybe sodortam volna az egész pályafutását. Ezt nem tehettem meg sem szövetségi kapitányként, sem mint emberként” – nyilatkozta Marco Rossi, miután kihirdette a 26 fős, Szoboszlai nélküli keretet. Mivel még új klubjában, az RB Leipzigben sem mutatkozott be Szoboszlai, gyanítjuk, hogy Lipcséből is érkezett néhány izgatott telefonhívás a magyar válogatott edzőtáborába az ősszel a Salzburgban 22 tétmeccsen 9 gólt elérő és 11 gólpasszt kiosztó ifjonc állapota felől érdeklődve.
Gylfi Sigurdsson (Izland, Everton)
Ha nincs a magyar feltámadás, amit Loic Nego gólja indított el, majd Szoboszlai kapufás bombája végzett be, akkor most a pengés klasszist kárhoztatnánk, akinek a szabadrúgásával Izland nagyon sokáig vezetett ellenünk a Puskás Arénában. Izland a mostanival ellentétben a 2016-os Eb-re kijutott, és Sigurdsson ott is betalált ellenünk, akkor kicsit közelebbről, mert egy tizenegyest váltott gólra, de az északiak akkor sem tudtak nyerni ellenünk. Igaz, a csoportból így is továbbjutottak, sőt a torna egyik legnagyobb győzelmét aratták, amikor a 16 között kipörgették az angolokat, hogy aztán a házigazda és későbbi döntős franciák állítsák meg őket.
A 31 éves Sigurdsson tavaly szeptemberben még egyike volt azon focistáknak, akikből az Everton pénzt akart csinálni, aztán mégis maradt a klubnál, és 36 bajnokin szerepelt, ezeken pedig összesen 11 gólban vállalt szerepet, kétszer annyiban, mint az eggyel korábbi idényben, pedig akkor 310 perccel többet játszott.
Sergej Milinkovic-Savic (Szerbia, Lazio)
A Lazio szerb középpályásának árát a Transfermarkt 65 millió euróra taksálja, így Oblak és Erling Haaland után ő a harmadik legtöbbet érő futballista, aki nem lehet ott az idei Eb-n. Pedig első, majd második válogatottbeli gólját tökéletesen időzítette, az Eb-pótselejtező elődöntőjében csereként állt be a norvégok ellen, és duplájával ő juttatta a szerbeket a playoff-döntőbe, amit tizenegyesekkel buktak el az 1998 óta első világversenyére kijutó skót csapat ellen.
Milinkovic-Savic 2015-ben U20-as vb-t nyert a szerb csapattal, és már évek óta kerülgetik őt a kérők (tavaly nyáron a PSG-t, a Tottenhamet és a Manchester Unitedet emlegették vele kapcsolatban), mégis maradt a Lazióban, amit úgy is felfoghatunk, hogy valami még hiányzik belőle, hogy szintet lépjen fölfelé. A Laziónak a koronavírus-járvány miatt néhány hónapra leállított 2019-2020-as idény sikerült jobban (akkor sokáig második volt, végül negyedik lett, míg idén hatodik), de Milinkovic-Savic idén hatékonyabb volt, 8 góllal és 10 gólpasszal segítette a csapatát.
Henrih Mhitarjan (Örményország, AS Roma)
A 32 éves örmény középpályás 13 góljával a Roma házi gólkirálya lett, és volt még 11 gólpassza is, úgyhogy legkevésbé rajta múlt, hogy csapata az utóbbi évek legizgalmasabb olasz bajnokságában már fordulókkal a vége előtt kiírta magát a BL-helyekért folyó tusakodásból.
Érthető, ha Mhitarjan a klubjában próbálja hajszolni a sikereket, mert az örmény válogatott amolyan egyszemélyes csapat, ahol minden rajta áll vagy bukik, 30 góljával magasan ő a csapat gólrekordere, kétszer annyiszor volt eredményes, mint a lista második helyezettje. A FIFA-világranglistán 90. helyezett Örményország amolyan most vagy soha helyzetben van, mivel a vb-selejtezőket három győzelemmel kezdte, és bár a németek biztosan megelőzik, ha sikerül átmenteni a márciusi formát az őszi folytatásra, akkor Mhitarjannak egy vb-pótselejtező lehet karrierje legfontosabb meccse.
Zlatan Ibrahimovic (Svédország, AC Milan)
A futball Benjamin Buttonja, aki nem akar tudomást venni az idő múlásáról, és nem szereti a pályán az egyszerű megoldásokat. 39 évesen úgy lett a BL-be hét év után visszatérő Milan házi gólkirálya 15 találattal, hogy sérülései miatt csak a bajnokik felén játszott. A svéd válogatott nélküle jutott ki az Eb-re, de a 62 góljával a csapat rekorderének számító Ibrahimovic még érzett magában erőt ahhoz, hogy 2016-os visszavonulását felülírva bejelentkezzen az idei tornára.
De abban a hat gólban találunk három igazi Ibrahimovic-csodát: az olaszok elleni, oxival szerzett találatot 2004-ből, a görögök elleni óriási bombát 2008-ból, valamint a franciák elleni szenzációs, akrobatikus mozdulattal elért gólt 2012-ből. Kár, hogy idén nem láthatunk tőle újabb varázslatot!
00:27-nél, 1:06-nál és 1:35-nél látható a három gól:
Erling Haaland (Norvégia, Borussia Dortmund)
A BL idei gólkirálya, aki nyolc meccsen tízszer volt eredményes, a Bundesligában pedig 28 bajnokin 27 gólt szerzett, igaz, a bajnoki rangsorban ez csak a harmadik helyhez volt elé, mert André Silva és a Gerd Müller rekordját felülmúló Robert Lewandowski is jobban termelt nála. Bár a szerződése még három évig a Dortmundhoz köti, dörzsölt ügynöke, Mino Raiola már tavasszal körbeturnézta a spanyol és az angol topcsapatokat miatta.
A 20 éves Haaland meglehetősen zabos volt, amikor a norvégok hosszabbításban elveszítették az Eb-pótselejtező elődöntőjét a szerbek ellen, és a maximalizmusát ismerve leginkább magát ostorozhatta, mivel a hatalmas téttel bíró meccs ideális lett volna, hogy megszerezze első gólját a norvég felnőttválogatottban. Azóta már hét gólnál tart (11 meccsen), és csak idő kérdése, hogy mikor taszítja le a norvég örökrangsor éléről az 1920-as, 30-as évek klasszisát, Jörgen Juvét, aki 33 gólnál állt meg.
Ahol a futball esze és szíve találkozik!
Válogatott írások a legjobbaktól.
Minden hónapban legalább 24 kiemelkedő színvonalú tartalom havi 990 forintért. Próbáld ki 490 forintért az első hónapban!
Ahogyan szerzőgárdánk összetétele ígéri, a legkülönfélébb műfajokban, témákban jelennek majd meg szövegek: lesznek elemzések, interjúk, kisprózák, riportok, lesznek hazai és nemzetközi témák, adat- és véleményalapú cikkek egyaránt.
Tartsatok velünk minél többen, hogy együtt alakíthassuk, építhessük az új magyar futballújságot, amely leginkább az írások nívójával és egyediségével akar kitűnni! Fizessetek elő, olvassatok, kövessetek minket, vitatkozzatok velünk, adjatok ötleteket! Várjuk ebbe a közösségbe mindazokat, akiknek a futball csak egy játék, s mindazokat, akiknek a futball több mint egy játék.
