Nekünk Szoboszlai hiányzik a legjobban, de őket is szívesen néztük volna az Eb-n

Jan Oblak (Szlovénia, Atlético Madrid)

A szlovén kapus hatalmas szerepet vállalt abban, hogy az Atlético 2014 után ismét beférkőzzön a két nagy, a Real Madrid és a Barcelona elé. A 38 bajnokinak majdnem a felén nem kapott gólt, és négy tizenegyest rúgtak neki a ligában idén, ezekből hármat kivédett, amivel minimum négy pontot megmentett a csapatának, mert a három találkozóból kettőt is 1-0-ra nyert meg végül az Atleti.

0,66-os kapottgól-átlagával ő lett a liga legjobbja, és az elmúlt hat idényt tekintve ötödször nyerte meg a Zamora-díjat, rajta kívül csak Antoni Ramallets és Víctor Valdés mondhatja magát ötszörös győztesnek. Amíg Oblaknak az Atléticóval pazar éve volt, a válogatottban nem sok sikerélmény jutott neki, mivel a szlovénok az Eb-selejtezőkön csak 14 pontot szereztek, a csoportjukban pedig Lengyelország, Ausztria és Észak-Macedónia is előttük végzett. Amióta független állam, Szlovénia három nagy tornára jutott ki, a legutóbbi a 2010-es vb volt, amikor Oblak még csak 17 éves volt, úgyhogy ez a kaland egyelőre még hiányzik a karrierjéből.

Trent Alexander-Arnold (Anglia, Liverpool)

Van-e nagyobb szívás annál, amikor nem pont életed legjobb idényén vagy túl, de így is bekerülsz az Eb-keretbe, hogy aztán egy barátságos meccsen combsérülést szenvedj, és végül mégis be kell érned azzal az opcióval, hogy csak tévén nézheted a meccseket? Trent Alexander-Arnold két góllal és hat gólpasszal maradt el a mostani idényben a 2019-2020-as teljesítményétől (akkor 4+13, most 2+7 kanadai pont jött össze neki a PL-ben), de Gareth Southgate úgy érezte, ott a helye az angol Eb-keretben.

Csakhogy jött az osztrákok elleni felkészülési meccs, amelynek a hajrájában a 22 éves Alexander-Arnold egy felszabadítás után a combjához kapott, és másnap kiderült, hogy izomszakadást szenvedett. Bár a Pool védője foghatja a fejét, hogy kimarad számára a torna, Southgate még így is a bőség zavarával küzd, mivel Kieran Trippier, Reece James és Kyle Walker is a rendelkezésére áll a jobbhátvéd posztján.

Sergio Ramos (Spanyolország, Real Madrid)

A futballvilág egyik legmegosztóbb játékosa, de az vitán felül áll, hogy igazi vezérbika, aki magával tudja ragadni a társakat. A Real Madrid 35 éves csapatkapitányának idei szezonja azonban nem a vitákat generáló megmozdulásokról vagy a fontos pillanatban szerzett gólokról szólt, hanem a sérülésekről. Minden sorozatot számolva összesen 21 tétmeccset játszott le a Realban, de így is szerzett négy gólt, kettőt a BL-ben, kettőt a bajnokságban, és a Real meg is nyerte ezeket a találkozókat.

Tekintve, hogy a 2021-es évben a 180-szoros spanyol válogatott Ramos mindössze két meccsen lépett pályára a Realban, már nem volt annyira váratlan Luis Enrique szövetségi kapitány döntése, amikor nem nevezte az Eb-keretbe a világ- és kétszeres Európa-bajnok védőt. Most viszont a játékosokon a sor, hogy igazolják Luis Enrique karakán döntését, és tegyenek róla, hogy a spanyol szurkolók és újságírók ne hánytorgassák fel a meccsek után Ramos kihagyását.

Virgil van Dijk (Hollandia, Liverpool)

A világ egyik legjobb védőjét az Everton kapusa, Jordan Pickford intézte el a liverpooli rangadón, még októberben. A ronda ütközés vége keresztszalag-szakadás és térdműtét lett, de a Liverpool Van Dijk (valamint a védelemből szintén megsérült Joe Gomez és Joel Matip nélkül) is odaért végül a BL-t érő harmadik helyre. Van Dijk azonban úgy döntött, hiába alakul jól a felépülése a lelket és testet is próbára tevő hosszú rehabilitáció eredményeként, a karrierje érdekében most az a legjobb, ha kihagyja az Európa-bajnokságot.

Számomra most nem a mikor a legfontosabb, hanem az, hogy a lehető legjobb állapotban térjek vissza. Persze szerettem volna a hazámnak segíteni, de most az a megfelelő döntés, ha kicsit még türelmes maradok, és keményen melózom, hogy a felkészülés kezdetére tökéletes állapotban legyek

– magyarázta a 38-szoros holland válogatott védő. A Van Dijk, Matthijs de Ligt belső védőpáros az egyik legütősebb lehetett volna az Eb-n, de a hollandoknak a megváltozott viszonyok ellenére sem okozhat gondot a továbbjutás a csoportból, ahol Ukrajna, Ausztria és Észak-Macedónia lesz az ellenfél.

Borna Sosa (VfB Stuttgart, Horvátország)

A 23 éves balhátvéd története igencsak tanulságos: a Stuttgartban remek szezonja volt, tíz gólpasszával a Bundesgliga élmezőnyében zárt, ő pedig úgy érezte, jobb lehetőség nyílna számára a német válogatottban, mint a horvátban. Berlinben született édesanyja révén adta magát az opció, hogy felvegye a német állampolgárságot, és mivel a horvátok nem számoltak vele, megkereste a német szövetséget.

Sosa ezt követően mindent felégetett maga mögött, elkövette azt a hibát, hogy a közösségi oldalairól törölt minden fotót, amelyeken horvát mezben volt látható és várta a német kapitány, Joachim Löw hívását. Sosa lelkesedését azonban a FIFA letörte, amely csak akkor engedélyezi az országváltást, ha az adott játékos 21 éves kora előtt lépett pályára egy válogatott színeiben, a védő azonban 22 évesen még szerepelt a horvát korosztályos csapatban.

Az előzmények után már nem meglepő, hogy amikor Sosáról kérdezték a horvát kapitányt, Zlatko Dalicot, ő azt felelte: „Tisztelem őt, mint játékost, tiszteletben tartottam a döntését, hogy német színekben folytatja. De ezzel az egész történet megváltozott”.

Szoboszlai Dominik (Magyarország, RB Leipzig)

Mennyire igazságtalan, hogy az egész országot boldoggá tette, amikor a rendes játékidő hosszabbításában kilőtte a magyar válogatottat az Eb-re, és mégsem mutathatja meg magát az év legfontosabb focieseményén?!

Akik eddig nem hallottak a szeméremcsont-gyulladásról, azok Szoboszlai szenvedése miatt megismerkedhettek a kifejezéssel, mivel a makacs és elhúzódó sérülés miatt marad le a tornáról a legizgalmasabb magyar futballista.

„Ha ilyen állapotban meghívtam volna, veszélybe sodortam volna az egész pályafutását. Ezt nem tehettem meg sem szövetségi kapitányként, sem mint emberként” – nyilatkozta Marco Rossi, miután kihirdette a 26 fős, Szoboszlai nélküli keretet. Mivel még új klubjában, az RB Leipzigben sem mutatkozott be Szoboszlai, gyanítjuk, hogy Lipcséből is érkezett néhány izgatott telefonhívás a magyar válogatott edzőtáborába az ősszel a Salzburgban 22 tétmeccsen 9 gólt elérő és 11 gólpasszt kiosztó ifjonc állapota felől érdeklődve.

Gylfi Sigurdsson (Izland, Everton)

Ha nincs a magyar feltámadás, amit Loic Nego gólja indított el, majd Szoboszlai kapufás bombája végzett be, akkor most a pengés klasszist kárhoztatnánk, akinek a szabadrúgásával Izland nagyon sokáig vezetett ellenünk a Puskás Arénában. Izland a mostanival ellentétben a 2016-os Eb-re kijutott, és Sigurdsson ott is betalált ellenünk, akkor kicsit közelebbről, mert egy tizenegyest váltott gólra, de az északiak akkor sem tudtak nyerni ellenünk. Igaz, a csoportból így is továbbjutottak, sőt a torna egyik legnagyobb győzelmét aratták, amikor a 16 között kipörgették az angolokat, hogy aztán a házigazda és későbbi döntős franciák állítsák meg őket.

A 31 éves Sigurdsson tavaly szeptemberben még egyike volt azon focistáknak, akikből az Everton pénzt akart csinálni, aztán mégis maradt a klubnál, és 36 bajnokin szerepelt, ezeken pedig összesen 11 gólban vállalt szerepet, kétszer annyiban, mint az eggyel korábbi idényben, pedig akkor 310 perccel többet játszott.

Sergej Milinkovic-Savic (Szerbia, Lazio)

A Lazio szerb középpályásának árát a Transfermarkt 65 millió euróra taksálja, így Oblak és Erling Haaland után ő a harmadik legtöbbet érő futballista, aki nem lehet ott az idei Eb-n. Pedig első, majd második válogatottbeli gólját tökéletesen időzítette, az Eb-pótselejtező elődöntőjében csereként állt be a norvégok ellen, és duplájával ő juttatta a szerbeket a playoff-döntőbe, amit tizenegyesekkel buktak el az 1998 óta első világversenyére kijutó skót csapat ellen.

Milinkovic-Savic 2015-ben U20-as vb-t nyert a szerb csapattal, és már évek óta kerülgetik őt a kérők (tavaly nyáron a PSG-t, a Tottenhamet és a Manchester Unitedet emlegették vele kapcsolatban), mégis maradt a Lazióban, amit úgy is felfoghatunk, hogy valami még hiányzik belőle, hogy szintet lépjen fölfelé. A Laziónak a koronavírus-járvány miatt néhány hónapra leállított 2019-2020-as idény sikerült jobban (akkor sokáig második volt, végül negyedik lett, míg idén hatodik), de Milinkovic-Savic idén hatékonyabb volt, 8 góllal és 10 gólpasszal segítette a csapatát.

Henrih Mhitarjan (Örményország, AS Roma)

A 32 éves örmény középpályás 13 góljával a Roma házi gólkirálya lett, és volt még 11 gólpassza is, úgyhogy legkevésbé rajta múlt, hogy csapata az utóbbi évek legizgalmasabb olasz bajnokságában már fordulókkal a vége előtt kiírta magát a BL-helyekért folyó tusakodásból.

Érthető, ha Mhitarjan a klubjában próbálja hajszolni a sikereket, mert az örmény válogatott amolyan egyszemélyes csapat, ahol minden rajta áll vagy bukik, 30 góljával magasan ő a csapat gólrekordere, kétszer annyiszor volt eredményes, mint a lista második helyezettje. A FIFA-világranglistán 90. helyezett Örményország amolyan most vagy soha helyzetben van, mivel a vb-selejtezőket három győzelemmel kezdte, és bár a németek biztosan megelőzik, ha sikerül átmenteni a márciusi formát az őszi folytatásra, akkor Mhitarjannak egy vb-pótselejtező lehet karrierje legfontosabb meccse.

Zlatan Ibrahimovic (Svédország, AC Milan)

A futball Benjamin Buttonja, aki nem akar tudomást venni az idő múlásáról, és nem szereti a pályán az egyszerű megoldásokat. 39 évesen úgy lett a BL-be hét év után visszatérő Milan házi gólkirálya 15 találattal, hogy sérülései miatt csak a bajnokik felén játszott. A svéd válogatott nélküle jutott ki az Eb-re, de a 62 góljával a csapat rekorderének számító Ibrahimovic még érzett magában erőt ahhoz, hogy 2016-os visszavonulását felülírva bejelentkezzen az idei tornára.

Csakhogy a teste megálljt parancsolt neki, a Juventus ellen összeszedett térdsérülése komolyabb lett a vártnál, így aztán marad hatgólos az Eb-k történetében.

De abban a hat gólban találunk három igazi Ibrahimovic-csodát: az olaszok elleni, oxival szerzett találatot 2004-ből, a görögök elleni óriási bombát 2008-ból, valamint a franciák elleni szenzációs, akrobatikus mozdulattal elért gólt 2012-ből. Kár, hogy idén nem láthatunk tőle újabb varázslatot!

00:27-nél, 1:06-nál és 1:35-nél látható a három gól:

Erling Haaland (Norvégia, Borussia Dortmund)

A BL idei gólkirálya, aki nyolc meccsen tízszer volt eredményes, a Bundesligában pedig 28 bajnokin 27 gólt szerzett, igaz, a bajnoki rangsorban ez csak a harmadik helyhez volt elé, mert André Silva és a Gerd Müller rekordját felülmúló Robert Lewandowski is jobban termelt nála. Bár a szerződése még három évig a Dortmundhoz köti, dörzsölt ügynöke, Mino Raiola már tavasszal körbeturnézta a spanyol és az angol topcsapatokat miatta.

A 20 éves Haaland meglehetősen zabos volt, amikor a norvégok hosszabbításban elveszítették az Eb-pótselejtező elődöntőjét a szerbek ellen, és a maximalizmusát ismerve leginkább magát ostorozhatta, mivel a hatalmas téttel bíró meccs ideális lett volna, hogy megszerezze első gólját a norvég felnőttválogatottban. Azóta már hét gólnál tart (11 meccsen), és csak idő kérdése, hogy mikor taszítja le a norvég örökrangsor éléről az 1920-as, 30-as évek klasszisát, Jörgen Juvét, aki 33 gólnál állt meg.