Aligha kívánhatnánk érdekesebb nyitómeccset egy Eb-n

A nagy válogatott tornák nyitómérkőzésein mindig a hazai csapat játssza az első mérkőzést, amely így hangulatában ugyan fesztiváli, de az izgalmakat illetően sokszor elmarad a várakozásoktól. A 2021-es Európa-bajnokság azonban sok szempontból más lesz, mint a többi, ezek egyike, hogy több országban rendezik, így aztán több házigazdának volt esélye az A csoportba kerülni. Végül az olaszok lettek a befutók, akik egészen látványos változáson mentek át az elmúlt három évben, de rögtön a mezőny egyik legérdekesebb és legfiatalabb csapatával, Törökországgal találkoznak, ráadásul elég komoly lesz a tét Rómában.

Őrült nagy blama után feltámadás

Az olasz válogatott a 2006-os világbajnoki győzelem után szép lassan süllyedni kezdett, bár egyszer-egyszer kidugta még a fejét a vízből, mint például a 2012-es Eb-n, amikor döntőt játszott. A 2016-os kontinenstornán ugyan a negyeddöntőben kiesett, miután kikapott a németektől tizenegyesekkel, de összességében elégedett volt mindenki ezzel a szerepléssel, korábban a spanyolokat és a belgákat is verte a csapat. Antonio Conte aztán távozott a kispadról, a helyét Gian Piero Ventura vette át, ez pedig olyannyira rossz döntésnek bizonyult, hogy

1952 óta először Olaszország nélkül rendeztek világbajnokságot 2018-ban.

A csapat a selejtezőben a második helyen végzett, a pótselejtezős párharcát pedig 1-0-ra elveszítette Svédországgal szemben. A blamába nem csak a szövetségi kapitány, hanem az olasz szövetség elnöke, Carlo Tavecchio is belebukott, aki lemondott a posztjáról.

Átmeneti hónapokat követően 2018 májusában nevezték ki Roberto Mancinit, aki edzőként Olaszországban és Angliában is volt bajnok, mégsem tartották sokan topkategóriás edzőnek. Az ugyanakkor bebizonyosodott a kinevezése óta, hogy a szövetségi kapitányok között egy igen magas szintet képvisel.

A válogatott tornák sajátossága, hogy a csapatok sokszor jól felismerhető stílusban fociznak. Az olaszokra mindig is a jól megszervezett védekezés volt a jellemző. Ez az, amire Mancini csapata rácáfol. Az edző jól ismerte fel, hogy alkalmazkodnia kell a kerethez, így Olaszországtól szokatlan módon egy 4-3-3-as támadógépezetet talált ki, amely agresszíven letámad, a labdaszerzések után pedig gyors akciókat vezet sokszor már 3-2-5-ös alakzatba átállva.

Az olaszok játékának az egyik kulcsa a brazil születésű Jorginho, valamint Marco Verratti alkotta középső középpálya, ők diktálják a csapat tempóját. Épp ezért érintheti kellemetlenül Mancinit, hogy utóbbi sérüléssel bajlódott az Eb előtt, csak a rajt előtt nem sokkal kezdhette el újra az edzéseket, de egyelőre a többiektől külön, így aligha kezd majd a törökök ellen. Jól jelzi azonban a középpálya mélységét, hogy az a Manuel Locatelli helyettesítheti, aki remek szezont futott a Sassuolóban, és akinek hosszú indításai élményszámba mennek.

Fontos kiemelni még a középpályáról Nicoló Barellát, aki bajnoki címhez segítette az Intert Olaszországban, és aki előszeretettel lép fel a támadásokhoz. Neki ez az Eb lehet a kiugró eseménye, ő is még csak 24 éves, sokan tanulhatják meg most a nevét azok közül, akik kevésbé követik az olasz focit. A Juventusban Federico Chiesát talán már többen ismerik, a mindkét szélen bevethető játékos volt az, aki a szezonban sokszor kirángatta a gödörből az egyébként csalódást keltő szezont záró Juventust.

Érdekes módon a védelem, ami most nem túl erős az olaszoknál, mert bár középen a Giorgio Chiellini–Leonardo Bonucci kettős jól cseng, de előbbi 36, utóbbi pedig 34 éves már. Szélsővédők tekintetében sem dúskál a választási lehetőségekben Mancini, ha van gyenge pontja a csapatnak, az mindenképpen ez.

Olaszország mégis a torna egyik esélyeseként kezdi az idei Eb-t: 27 mérkőzésből álló veretlenségi sorozattal a háta mögött érkezik, miközben mindössze három veresége volt az elmúlt három évben (Argentína, Franciaország és Portugália ellen), amelyből az egyiknél még nem is Roberto Mancini volt a vezetőedző.

A mindig izgalmas török csapat

Bár elég nagy meglepetés lenne, ha Olaszország nem jutna tovább a csoportjából, azért, ha végignézünk az A csoport válogatottjain, benne van a botlás lehetősége, ezért is lenne fontos egy jó kezdés. Bár már messze van a 2016-os jó szereplés, Wales bárki dolgát megnehezítheti, és itt szerepel még Svájc is. Na meg a torna legfiatalabb keretével (nincs 25 év az átlagéletkor) érkező Törökország, amelyben benne van a jó szereplés.

A török válogatott finoman szólva sem állandó szereplője a nagy nemzetközi tornáknak, amikor viszont ott van, akkor egészen kiugró eredményekre képes: 2002-ben a vébén, 2008-ban az Eb-n volt bronzérmes. Előbbinél az a Senol Gunes volt a szövetségi kapitány, aki 2019-ben visszatért a nemzeti csapathoz.

Érdekes egyveleget alkot a török keret, amelyben van egy lille-i különítmény is: a csapat jobb oldalát kitevő Yusuf Yazici és Zeki Celik, valamint a csatár Burak Yilmaz is, aki hiába 35 éves, a szezonban mégis kiemelkedően játszott 33 mérkőzésen 18 gólt szerzett a klubjában, mellette pedig kiosztott 5 gólpasszt is. Ja, és a Lille meglepetésre megnyerte a francia bajnokságot a PSG előtt.

De található a csapatban játékos a Juventusból (Merih Demiral), az AC Milanból (Hakan Calhanoglu), a Leicester Cityből (Cengiz Ünger és Caglar Söyüncü) is, hogy csak párakat említsünk.

A törököktől elsősorban arra számíthatunk, hogy kontrákra rendezkednek be, de ha felmérik, hogy van keresnivalójuk, akkor viszont kellemetlenül  nyomás alá helyezik az ellenfelet már a saját térfelén. Ha viszont egy sokkal erősebb csapattal találkoznak, nem derogál nekik mélyebben és feszesebben meghúzni  a védelmi vonalukat.

A török csapattal mi is találkoztunk a közelmúltban, abból a párharcból a magyarok jöttek ki jól: Szivasban 1-0-ra (az Eb-t kihagyó Szoboszlai Dominik álomgóljával), Budapesten pedig 2-0-ra nyert Marco Rossi csapata, a Nemzetek Ligája csoportkör végén pedig Törökország egy divízióval lejjebb zuhant.

Emiatt akár egy legyintéssel elintézhetnénk a csapatot, csakhogy azóta lejátszott három vb-selejtezős mérkőzést, amik közül az egyiken 4-2-re verte Hollandiát, egy másikon pedig 3-0-ra Norvégiát, bár a lettek elleni 3-3-as döntetlen, főleg 2-0-s és 3-1-es előnyből kicsit ront az összképen.  

A csapat az elmúlt 20 meccséből mindössze kétszer kapott ki, a magyarok ellen oda-vissza.

Olaszország és Törökország találkozója nyitja tehát az Európa-bajnokságot, ami ha nem is a legerősebb párosítás, de a két csapatban rejlő lehetőségeket tekintve mindenképpen a torna egyik legérdekesebb meccsének ígérkezik.