Mit keres még Szalai Ádám a válogatottban?!
Ezzel a kérdéssel naponta szembesülhetünk a közösségi médiában, annak ellenére, hogy a csatár, a válogatott csapatkapitánya a Bundesligában játszik. Szalait azért kezdik ki a szurkolók, mert nem rúg elég gólt. Márpedig a futballközhely szerint ez egy csatár egyetlen érdemi mutatója.
A 33 éves támadó a szezonban húsz tétmeccsen valóban mindössze két gólig jutott a Mainzban. Egy évvel korábban is 28/2 állt a neve mellett, egy gólpasszal kiegészítve. Korábban jobb számokat produkált, de 2019 óta a válogatottban is megtorpant, Horvátország 2-1-s legyőzése után két évvel és egy nappal tudott újra betalálni tétmérkőzésen a lengyelek elleni vb-selejtezőn (3-3).
Csakhogy mióta a csatárokat illető tételmondat elterjedt, a játék is átalakult. A csatárok feladata az is, hogy megtartsák a labdát, lekössék a védők figyelmét, és a második hullámban érkező kreatív játékosokat, szélső támadókat kiszolgálják. Nem csoda, hogy a modern fociban átalakuló poszt miatt a fejünkben élő klasszikus center kihalófélben van.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="270" width="480" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Szalai alkalmazkodott a futball változásaihoz, és nyilvánvalóan nem véletlenül játszik tíz éve a Bundesligában, ha nem is a legjobb csapatok egyikében, de mégis egy elit bajnokságban.
Az idei szezonban inkább már csak kiegészítő ember volt, sőt majdnem ki is tették a klubból. Aztán nemcsak a keretbe került vissza, hanem olykor kezdőként is szerephez jutott, a nyolc bajnokiból, amikor az első perctől pályán volt, csak egyet veszített el a Mainz, és négyet megnyert. Szalai a labdatartásában, a védők fárasztásában profi, az FBREF statisztikái szerint a fejpárbajok 40 százalékát megnyeri. Ha pedig nála van a labda, akkor jönnek a forgolódós testcselek, amiknek a 34 százaléka jön be, de sokszor szabálytalanul állítják meg, abból pedig megint profitál a csapata.
Van azonban olyan tényező is, amit nem lehet számokkal mérni és ebben rejlik Szalai Ádám ereje:
A Mainz szezonja egy balhéval indult szeptemberben, amikor a magyar csatár kiállt a futballistákért, akiknek tartozott a csapat. Achim Beierlorzer vezetőedző ezután kitette őt a csapatból. A történtek hatására sztrájkba léptek a labdarúgók, és megtagadták a részvételt az edzésen is, végül a focisták megnyerték belharcot, az edzőt menesztették, a Mainz pedig némi mázlival az élvonalban maradt.
Itt pedig vissza is kanyarodhatunk a válogatottra: Szalai minden rúgásnál és sajtószereplésnél többet mond az a beszéd, amit az Izland ellen 2-1-re megnyert Eb-pótselejtező előtt mondott.
Vannak, akik erre is csak azt mondják, hogy a szája járt, de gólt nem lőtt. Ám a pályán is jellemző rá, hogy állandóan pásztázza a pályát, belülről irányítja a csapatrészeket, a játékosokat. Nemcsak a letámadást, a presszingeket komponálja meg, hanem szinte a teljes csapatot dirigála, mintha egy második szövetségi kapitány lenne. Ehhez játékintelligencia kell, valamint komoly helyzetfelismerés.
Az első forduló legjobb védői ötször szerelték le az ellenfeleiket az UEFA statisztikái szerint, Szalai a portugálok ellen néggyel segített be, a posztján játszóknál ugyanez a szám átlagosan 0,5. Emellett hat lecsorgó labda lett az övé (a csatárok átlaga 0,7 ) és négyszer kicselezte ellenfelét (a csatárok átlaga 1,1 volt), vagyis a labdák kihozásában is segített. Ráadásul a megkopott gyorsaságáért is szekált támadó 10,3 kilométert futott, miközben a poszt átlaga mindössze 6,3 volt az első körben.
Ebből is látszik, hogy aktívan visszalépett a labdákért és szűkíteni a területet, valamint a mozgásával megpróbált teret nyerni Sallai Rolandnak az elfutásra. Emellett sok energiát ölt a csapat védekezésébe és szervezésébe is.
Azért válogatott és azért a válogatott csapatkapitánya, mert megérdemli, hogy az legyen. Valódi vezér, jóban-rosszban a társak mellett van, az egyik legjobb karakter, akit volt szerencsém megismerni
– mondta róla Marco Rossi, és ennél jobban semmi sem írja le Szalai jelentőségét a csapatban.
