A mérkőzés előtt leginkább arról szóltak a hírek, hogy jegy nélküli angol drukkerek rohamozták meg a Wembley-t és csaptak össze a biztonságiakkal, véres képek és videók járták be a világsajtót. Aztán a meccs maga úgy indult, ahogy arra talán kevesen számítottak:
Amilyen jó volt a kezdés, annyira visszafogott volt a félidő folytatása. Ami egyértelmű volt, hogy Gareth Southgate meccstaktikája sokkal jobban működött, mint Roberto Mancinié, az angolok rájátszottak az olaszok minden gyengeségére, így a rivális nem is nagyon tudott kibontakozni. Mindent elmond az első félidőről, hogy a legveszélyesebb olasz jelenthez Federico Chiesa egyéni alakítása kellett, ballábas lövése nem sokkal kerülte el a kaput és Jordan Pickford elég meglepettnek tűnt, azaz nem biztos, hogy tudott volna védeni.
A második félidő elején rögtön tizenegyest reklamáltak az angolok, Raheem Sterling esett el ugyanis Leonardo Bonucci és Giorgio Chiellini között, ám Björn Kuiperst nem hatotta meg a dolog, mutatta, hogy fel lehet állni, és a képernyőn nem is jelent meg a felirat, hogy visszanézték az esetet a VAR-szobában. Ezután megint azt láthattuk, mint az első félidő végén, azaz Anglia védekezett, ötös védelmi falat húzva a kapu elé, Olaszország pedig próbált támadni, de inkább csak egyéni villanásokra futotta, elsősorban Chiesa és Lorenzo Insigne próbálkozott. A 62. percben is előbbi lőtt, Pickford védett vetődve óriási bravúrral.
A 67. percben egy szöglet után is nagyot védett, de a kipattanónál már tehetetlen volt, Bonucci egyenlített ki. Teljesen megérdemelten, tegyük hozzá, nagyon passzív volt ekkorra az angol válogatott.
Az olaszok pedig lendületben maradtak, a 74. percben pedig ismét közel jártak a gólhoz, egy remek ütemű előreívelésnél Berardi érkezett, lövése azonban elment a kapu felett. A rendes játékidőbe még egy pályára rohanó szurkoló, valamint egy Chiesa-sérülés fért bele, ez az Eb-döntő is túlórába nyúlt.
A hosszabbításban a 107. percig kellett várni az első igazán komoly lehetőségre, egy olasz szabadrúgást egy cserejátékos, Federico Bernardeschi tűzött kapura, Pickford azonban védett, majd rávetődött a kipattanó labdára. A ráadás második félidejében már az angolok irányítottak, a meccs első fél órája után először – nem utolsósorban Jack Grealish beállásának beállásának köszönhetően. A döntések azonban így is a tizenegyesekre maradtak, amire mindkét kapitány friss embereket küldött be a hosszabbításban.
Az első párban mindkét játékos betalált, a második kör elején viszont Andrea Belotti hibázott, Harry Maguire nem, így előnybe került Anglia. A harmadik körben aztán Bonucci talált be, Marcus Rashford viszont a kapufára lőtt, így ismét egyenlő volt az állás. A negyedik körben jött az újabb fordulat, ugyanis Jadon Sancho is hibázott – Rashfordot és őt is a 120. percben cserélte be Southgate –, azaz Gianluigi Donnarumma védett. Az ötödik kör elején jött Jorginho, de Pickford védte a szökellés után leadott lövését. A 19 éves Bukayo Sakának kellett volna meccsben tartania Angliát, de Donnarumma ismét védett, így Olaszország nyerte az Eb-t.
Míg Anglia 1966 után tovább várhat arra, hogy végre ismét tornát nyerjen, addig Olaszország története második Európa-bajnoki aranyérmét ünnepelheti – 1968-ban volt az első. Összesen hat tornagyőzelemnél járnak az olaszok (négy vb, két Eb), ennél többet csak Németország nyert (hetet).
Nagy siker ez a Serie A-nak is, ugyanis az olasz keretben mindössze négy légiós volt: Jorginho, Marco Verratti, Emerson és Alessandro Florenzi.