Öt éve mindössze egy mérkőzés jutott Fiola Attilának a franciaországi labdarúgó Európa-bajnokságon, ahol az Ausztria elleni 2-0-s győzelemmel zárult nyitó mérkőzésen, az ellenfél belső védőjének kemény belépője után, megsérült.
„A meccs hajrájában részlegesen elszakadt a bokaszalagja, de jól jellemzi a mentalitását, hozzáállását, hogy az ápolás után visszatért a pályára. Óriási szívvel, határozottan futballozott” – írta róla akkor Eb-összefoglalójában a Nemzeti Sport.
Végül 2019 őszén Barcelonában talált megoldást, ott műtötték meg a térdét artroszkóposan. Ahogy Kovács Tibor, a fehérváriak csapatorvosa nyilatkozta anno, „esetében nem egy konkrét sérülésről van szó, hanem egy krónikus, elhúzódó folyamatnak az eredményeképp kialakult íngyulladásról.”
Szerencsére a műtét sikerült, Fiola teljesen felépült és a 33 mérkőzéses NB I-et figyelembe véve a 2013-14-es idény óta a közelmúltban befejeződött szezonban töltötte a legtöbbet a pályán.
Így aztán nem lehetett kihagyni a válogatottból, noha tavaly novemberben úgy nyilatkozott, nem gondolta volna öt éve, hogy lesz még az életben arra lehetősége, hogy Eb-n futballozzon.
„2016-ban az élet elvette tőlem azt, hogy az Eb-n minden meccsen pályára lépjek, hiszen az első, osztrákok elleni találkozón megsérült a bokám, így gyakorlatilag nekem akkor ott be is fejeződött az Eb” – emlékezett vissza.
Ezek után az idei eddigi hét válogatott mérkőzés közül mindössze kettőt hagyott ki – a San Marino elleni vb-selejtezőt azért, mert a lengyelek ellen piros lapot kapott –, a portugálok ellen is a kezdőcsapat tagja volt, és a franciák ellen is.
És amíg az első félidő hajrájában még azon bosszankodtunk, miért nem tudott úgy helyezkedni, hogy Sallai Roland lövése ne benne akadjon el, a hosszabbításban olyan gólt szerzett, ami egy támadónak is becsületére vált volna.
Nem véletlen, hogy a meccset követően elpityeregte magát az M4 Sport kamerái előtt:
„Az egész pályafutásom leforgott előttem, a családom és a barátok, akik mindig támogattak. Büszke vagyok a csapatra és a szurkolókra. Életem egyik legszebb napja!” – mondta.
Nagyon boldog vagyok, hogy ennek a csapatnak a tagja lehetek. Örülök, hogy az élet valamit visszaadott.1