Turniermannschaft, vagyis olyan csapat, amelyik a nagy világeseményeken rendre jól teljesít. A német labdarúgó-válogatottra Joachim Löw kapitányi időszakának nagy részében tökéletesen illett ez a leírás, hiszen a Nationalelf
- 2008-ban Eb-döntőt játszott,
- 2010-ben vb-bronzérmes lett,
- 2012-ben ismét négy közé jutott az Eb-n,
- 2014-ben – a csapat történetében negyedszer – világbajnoki címet ünnepelhetett,
- 2016-ban egy lépésre volt az Eb-finálétól,
- és idevehetjük még a 2017-es Konföderációs Kupát is, amelyet egy nagyon vegyes összetételű garnitúrával megnyert.
A kiegyensúlyozottság tehát alapvető jellemzője volt a Löw-féle német csapatnak, de az angolok elleni keddi vereség után a legtöbb német médium mégis úgy ír a kapitányról, mint aki túl sokáig húzta a kispadon.
Azt már az Eb előtt is tudni lehetett, hogy Löwnek a tavalyról 2021-re halasztott Európa-bajnokság az utolsó tornája a válogatottnál, már az utódját is bejelentették, az a Hansi Flick követi, aki 2019 novemberében beugróként lett a Bayern München edzője, és úgy köszönt el a bajoroktól, hogy minden jelentős sorozatot (bajnokság, kupa, BL, német és európai Szuperkupa, klubvilágbajnokság) megnyertek legalább egyszer az elmúlt másfél évben.
Flick feladata lesz, hogy a csapatot visszavezesse a megszokott útra, az elmúlt két tornán ugyanis látványosan leszerepelt a német válogatott:
„Jogi Löw a kelleténél három évvel tovább volt a német csapat kapitánya. Sajnos nem sikerült megtalálnia a megfelelő időpontot arra, hogy elköszönjön” – írta Löwről a korábbi 52-szeres válogatott Olaf Thon, aki tagja volt az 1990-ben világbajnoki címet nyerő német csapatnak.
Thon szerint megérdemelt volt a németek angolok elleni veresége, mert nem harcoltak olyan önfeláldozó módon, mint a spanyolokat hosszabbításra kényszerítő horvátok, vagy a svájciak, akik kétgólos hátrányból álltak talpra, hogy aztán tizenegyesekkel hazaküldjék a világbajnok franciákat.
A korábbi védő sokak véleményét visszhangozta, amikor kritizálta Löwöt, amiért a keret egyik legsokoldalúbb játékosát, Joshua Kimmichet jobboldali szárnyvédőként játszatta, és nem a klubjában, a Bayernben megszokott pozícióban, a pálya középén. Pedig Kimmich a Bayern játékának egyik legfontosabb szereplője, akinek hihetetlenül jó szeme és feje van ehhez a játékhoz, és az idei Bundesliga-szezonban a várható gólok (2,18-ra 4) és gólpasszok terén (7,03-ra 10) is jócskán túlteljesített.
Bár a mostani tornán is volt egy gólpassza Kimmichnek, de mivel a szélen játszott, így nem tőle, hanem Toni Kroostól, valamint a Manchester Cityben Josep Guardiola gyakran középcsatárt nélkülöző felállásában lubickoló, és egészen kivételes szezont produkáló Ilkay Gündogantól lehetett várni, hogy diktálja a játék tempóját. Gündogan azonban a válogatottban messze nem tudott olyan meghatározó lenni, mint a Cityben, nem véletlenül követelték a helyére a jóval fizikálisabb stílust képviselő Leon Goretzkát, aki a magyarok elleni meccsen kései góljával akkor még megmentette a kieséstől a németeket.
Bár a játékosokat összehasonlítva komoly minőségi különbség volt a németek javára, a magyarok ellen csak akkor sikerült begyötörni a második gólt, amikor mi már fizikailag a végét jártuk, Löw pedig négy támadót is becserélt, így Timo Werner például bal oldali szárnyvédőként rohamozott.
Az angolok ellen Werner már kezdő volt, de 0-0-nál nagy ziccerben rontott, Löw pedig a 68. percig a pályán hagyta, csak ekkor hozta be azt a Serge Gnabryt, akinek volt már jobb idénye, és leginkább azért bíztak benne a német drukkerek, mert korábban már hat gólt lőtt BL-meccseken Angliában a londoni csapatoknak (kettőt a Chelsea-nek, négyet a Tottenhamnek).
Hogy Wernert későn cserélte-e le Löw, arról lehet vitatkozni, az viszont teljességgel érthetetlen, mire gondolt, amikor a magyarok ellen nagyon jól beszálló Jamal Musialát a 90+2. percben, 0-2-es állásnál küldte be. Igazi alibimegoldásnak tűnt, mintha csak azt akarta volna sugallni, látjátok, megpróbálok mindent.
Visszatérő vélemény a német sajtóban, hogy Löwnek megvoltak az opciói, hogy eltakarítsa az útból az angolokat, de nem mert kockáztatni, a csapata túl óvatos volt, nem vállalta be a felpasszokat, amivel nyomást helyezhetett volna az angol védelemre, és nem tudott ritmust se váltani.
Sokatmondó adat, hogy a legtöbb passzt, hatvanhetet a három belső védő bonyolította le egymás között, akik közül Mats Hummels és Antonio Rüdiger Kroost is rendre megtalálta, de onnan már szinte egyáltalán nem jutott el a labda Kai Havertzig vagy Wernerig.
A németek passzkapcsolatai az angolok ellen, minél vastagabb egy vonal, annál több átadást váltott a két játékos:
Die jungs haben wohl gestern Timo Werner ist lava gespielt pic.twitter.com/siiH7ZlOmq
— Vince die Sportskanone🇲🇫 (@Eukakrypto) June 30, 2021
A Web.de nevű oldal szerint a németek azért buktak el, mert túlságosan féltek attól, hogy hibázni fognak, pedig Löw a torna elhalasztásával kapott egyévnyi haladékot, hogy az elmúlt évek pofonjai után újratervezze a csapat körüli dolgokat.
A 2018-as vb-blama után jött az első Nemzetek Ligája-kiírás, ahol a franciák és a hollandok ellen két-két vereség volt a mérleg, majd 2020-ra és 2021-re is jutott egy-egy katasztrofális meccs, tavaly a spanyolok tömték ki 6-0-ra a németeket, idén pedig az észak-macedónok elleni hazai vb-selejtezőn becsúszott zakó tűnhetett baljós előjelnek.
Löw 15 évig tartó kapitány időszakának ezek maradnak a sötét foltjai, de az első 11 év miatt még sokáig fogják emlegetni őt Németországban. Eleve a 15 éves regnálása a magyar focin szocializálódva egészen valószínűtlennek hat, Lőw kinevezése idején még a ma már tévés szakkommentátorként dolgozó Bozsik Péter irányította a válogatottat, majd ő belebukott a Máltán elszenvedett zakóba, és azóta még tízen követték őt a kispadon.
Löw 15 éve egyben egy visszajelzés is, hogy sikerült hosszú időn keresztül elfogadtatnia magát, amihez persze leginkább az kellett, hogy elbírja a nyomást, és folyamatosan szállítsa az eredményeket a válogatottal. A 2000-es Eb-kudarc utáni német reformok után a felfrissített, lendületes Nationalelf a 2006-os, bronzéremmel záruló hazai vb-n került vissza a nagyhatalmak közé, amikor még Jürgen Klinsmann volt a főnök, de Löw másodedzőként már tagja volt a stábnak.
Löw pechje, hogy 2008-ban és 2010-ben is a korszak legdominánsabb csapata, a spanyol állította meg a németeket, majd 2012-ben jött az olaszok elleni, Mario Balotelli góljai miatt elbukott Eb-elődöntő, ami után már nem volt elnéző vele a német sajtó, kapott bőven kritikát, amiért eltaktikázta magát.
2014-ben viszont minden a helyén volt, a taktika, a felkészülés, a stáb, a mentalitás, és bár az Algéria elleni nyolcaddöntőn még akadozott a gépezet, a brazilok elleni 7-1, valamint az Argentína ellen a csereként beállt Mario Götze góljával megnyert döntő után erre már szinte senki nem emlékezett.
Egy olyan sportágban, amelynek szereplői – pláne itthon – gyakran hivatkoznak arra a blődségre, hogy csak az lehet jó edző, aki komoly játékosmúlttal bír, Löw az olyan első olyan német kapitány volt, aki úgy nyert világbajnokságot, hogy nem volt válogatott.
198 meccsen irányította a német csapatot, ami rekord, ezek közül 125 végződött győzelemmel, 34 vereséggel, játékosai 473 gólt szereztek, és Harry Kane fejese volt a Löw-éra 205. kapott gólja.
Az elmúlt két világverseny után a németeknek ugyanolyan vérfrissítésre van szükségük, mint a 2004-es Európa-bajnokság után – akkor a két évvel korábban vb-döntőt játszó csapat kiesett a csoportkörben –, de ezt már Flicknek kell levezényelnie.
Nem csodálkoznánk, ha Flick a középpályán ugyanúgy egymás mellé tenné Goretzkát és Kimmichet, mint a Bayernnél, Robert Lewandowskija viszont nincs, pedig égető szüksége lenne egy hasonló stílusú középcsatárra a válogatottnál is. Ezt orvosolnia kell a 2022-es vb előtt az új kapitánynak, ahogy azt is, hogy találjon valakit a védelem közepére Rüdiger mellé, mert a 32 éves Hummels hiába játszott jól az Eb-n, hosszú távon szükség lesz egy helyettesre.
És hogy mi lesz Löwvel? A leköszönő kapitány azt mondta, eszébe sem jutott a visszavonulás gondolata, és bár szüksége van némi feltöltődésre, vannak még olyan új feladatok, amelyek érdeklik, úgyhogy látjuk majd még őt feltűrt ingujjban magyarázni az oldalvonal mellett.
Ahol a futball esze és szíve találkozik!
Válogatott írások a legjobbaktól.
Minden hónapban legalább 24 kiemelkedő színvonalú tartalom havi 990 forintért. Próbáld ki 490 forintért az első hónapban!
Ahogyan szerzőgárdánk összetétele ígéri, a legkülönfélébb műfajokban, témákban jelennek majd meg szövegek: lesznek elemzések, interjúk, kisprózák, riportok, lesznek hazai és nemzetközi témák, adat- és véleményalapú cikkek egyaránt.
Tartsatok velünk minél többen, hogy együtt alakíthassuk, építhessük az új magyar futballújságot, amely leginkább az írások nívójával és egyediségével akar kitűnni! Fizessetek elő, olvassatok, kövessetek minket, vitatkozzatok velünk, adjatok ötleteket! Várjuk ebbe a közösségbe mindazokat, akiknek a futball csak egy játék, s mindazokat, akiknek a futball több mint egy játék.
