Turniermannschaft, vagyis olyan csapat, amelyik a nagy világeseményeken rendre jól teljesít. A német labdarúgó-válogatottra Joachim Löw kapitányi időszakának nagy részében tökéletesen illett ez a leírás, hiszen a Nationalelf
- 2008-ban Eb-döntőt játszott,
- 2010-ben vb-bronzérmes lett,
- 2012-ben ismét négy közé jutott az Eb-n,
- 2014-ben – a csapat történetében negyedszer – világbajnoki címet ünnepelhetett,
- 2016-ban egy lépésre volt az Eb-finálétól,
- és idevehetjük még a 2017-es Konföderációs Kupát is, amelyet egy nagyon vegyes összetételű garnitúrával megnyert.
A kiegyensúlyozottság tehát alapvető jellemzője volt a Löw-féle német csapatnak, de az angolok elleni keddi vereség után a legtöbb német médium mégis úgy ír a kapitányról, mint aki túl sokáig húzta a kispadon.
Azt már az Eb előtt is tudni lehetett, hogy Löwnek a tavalyról 2021-re halasztott Európa-bajnokság az utolsó tornája a válogatottnál, már az utódját is bejelentették, az a Hansi Flick követi, aki 2019 novemberében beugróként lett a Bayern München edzője, és úgy köszönt el a bajoroktól, hogy minden jelentős sorozatot (bajnokság, kupa, BL, német és európai Szuperkupa, klubvilágbajnokság) megnyertek legalább egyszer az elmúlt másfél évben.
Flick feladata lesz, hogy a csapatot visszavezesse a megszokott útra, az elmúlt két tornán ugyanis látványosan leszerepelt a német válogatott:
„Jogi Löw a kelleténél három évvel tovább volt a német csapat kapitánya. Sajnos nem sikerült megtalálnia a megfelelő időpontot arra, hogy elköszönjön” – írta Löwről a korábbi 52-szeres válogatott Olaf Thon, aki tagja volt az 1990-ben világbajnoki címet nyerő német csapatnak.
Thon szerint megérdemelt volt a németek angolok elleni veresége, mert nem harcoltak olyan önfeláldozó módon, mint a spanyolokat hosszabbításra kényszerítő horvátok, vagy a svájciak, akik kétgólos hátrányból álltak talpra, hogy aztán tizenegyesekkel hazaküldjék a világbajnok franciákat.
A korábbi védő sokak véleményét visszhangozta, amikor kritizálta Löwöt, amiért a keret egyik legsokoldalúbb játékosát, Joshua Kimmichet jobboldali szárnyvédőként játszatta, és nem a klubjában, a Bayernben megszokott pozícióban, a pálya középén. Pedig Kimmich a Bayern játékának egyik legfontosabb szereplője, akinek hihetetlenül jó szeme és feje van ehhez a játékhoz, és az idei Bundesliga-szezonban a várható gólok (2,18-ra 4) és gólpasszok terén (7,03-ra 10) is jócskán túlteljesített.
Bár a mostani tornán is volt egy gólpassza Kimmichnek, de mivel a szélen játszott, így nem tőle, hanem Toni Kroostól, valamint a Manchester Cityben Josep Guardiola gyakran középcsatárt nélkülöző felállásában lubickoló, és egészen kivételes szezont produkáló Ilkay Gündogantól lehetett várni, hogy diktálja a játék tempóját. Gündogan azonban a válogatottban messze nem tudott olyan meghatározó lenni, mint a Cityben, nem véletlenül követelték a helyére a jóval fizikálisabb stílust képviselő Leon Goretzkát, aki a magyarok elleni meccsen kései góljával akkor még megmentette a kieséstől a németeket.
Bár a játékosokat összehasonlítva komoly minőségi különbség volt a németek javára, a magyarok ellen csak akkor sikerült begyötörni a második gólt, amikor mi már fizikailag a végét jártuk, Löw pedig négy támadót is becserélt, így Timo Werner például bal oldali szárnyvédőként rohamozott.
Az angolok ellen Werner már kezdő volt, de 0-0-nál nagy ziccerben rontott, Löw pedig a 68. percig a pályán hagyta, csak ekkor hozta be azt a Serge Gnabryt, akinek volt már jobb idénye, és leginkább azért bíztak benne a német drukkerek, mert korábban már hat gólt lőtt BL-meccseken Angliában a londoni csapatoknak (kettőt a Chelsea-nek, négyet a Tottenhamnek).
Hogy Wernert későn cserélte-e le Löw, arról lehet vitatkozni, az viszont teljességgel érthetetlen, mire gondolt, amikor a magyarok ellen nagyon jól beszálló Jamal Musialát a 90+2. percben, 0-2-es állásnál küldte be. Igazi alibimegoldásnak tűnt, mintha csak azt akarta volna sugallni, látjátok, megpróbálok mindent.
Visszatérő vélemény a német sajtóban, hogy Löwnek megvoltak az opciói, hogy eltakarítsa az útból az angolokat, de nem mert kockáztatni, a csapata túl óvatos volt, nem vállalta be a felpasszokat, amivel nyomást helyezhetett volna az angol védelemre, és nem tudott ritmust se váltani.
Sokatmondó adat, hogy a legtöbb passzt, hatvanhetet a három belső védő bonyolította le egymás között, akik közül Mats Hummels és Antonio Rüdiger Kroost is rendre megtalálta, de onnan már szinte egyáltalán nem jutott el a labda Kai Havertzig vagy Wernerig.
A németek passzkapcsolatai az angolok ellen, minél vastagabb egy vonal, annál több átadást váltott a két játékos:
A Web.de nevű oldal szerint a németek azért buktak el, mert túlságosan féltek attól, hogy hibázni fognak, pedig Löw a torna elhalasztásával kapott egyévnyi haladékot, hogy az elmúlt évek pofonjai után újratervezze a csapat körüli dolgokat.
A 2018-as vb-blama után jött az első Nemzetek Ligája-kiírás, ahol a franciák és a hollandok ellen két-két vereség volt a mérleg, majd 2020-ra és 2021-re is jutott egy-egy katasztrofális meccs, tavaly a spanyolok tömték ki 6-0-ra a németeket, idén pedig az észak-macedónok elleni hazai vb-selejtezőn becsúszott zakó tűnhetett baljós előjelnek.
Löw 15 évig tartó kapitány időszakának ezek maradnak a sötét foltjai, de az első 11 év miatt még sokáig fogják emlegetni őt Németországban. Eleve a 15 éves regnálása a magyar focin szocializálódva egészen valószínűtlennek hat, Lőw kinevezése idején még a ma már tévés szakkommentátorként dolgozó Bozsik Péter irányította a válogatottat, majd ő belebukott a Máltán elszenvedett zakóba, és azóta még tízen követték őt a kispadon.
Löw 15 éve egyben egy visszajelzés is, hogy sikerült hosszú időn keresztül elfogadtatnia magát, amihez persze leginkább az kellett, hogy elbírja a nyomást, és folyamatosan szállítsa az eredményeket a válogatottal. A 2000-es Eb-kudarc utáni német reformok után a felfrissített, lendületes Nationalelf a 2006-os, bronzéremmel záruló hazai vb-n került vissza a nagyhatalmak közé, amikor még Jürgen Klinsmann volt a főnök, de Löw másodedzőként már tagja volt a stábnak.
Löw pechje, hogy 2008-ban és 2010-ben is a korszak legdominánsabb csapata, a spanyol állította meg a németeket, majd 2012-ben jött az olaszok elleni, Mario Balotelli góljai miatt elbukott Eb-elődöntő, ami után már nem volt elnéző vele a német sajtó, kapott bőven kritikát, amiért eltaktikázta magát.
2014-ben viszont minden a helyén volt, a taktika, a felkészülés, a stáb, a mentalitás, és bár az Algéria elleni nyolcaddöntőn még akadozott a gépezet, a brazilok elleni 7-1, valamint az Argentína ellen a csereként beállt Mario Götze góljával megnyert döntő után erre már szinte senki nem emlékezett.
Egy olyan sportágban, amelynek szereplői – pláne itthon – gyakran hivatkoznak arra a blődségre, hogy csak az lehet jó edző, aki komoly játékosmúlttal bír, Löw az olyan első olyan német kapitány volt, aki úgy nyert világbajnokságot, hogy nem volt válogatott.
198 meccsen irányította a német csapatot, ami rekord, ezek közül 125 végződött győzelemmel, 34 vereséggel, játékosai 473 gólt szereztek, és Harry Kane fejese volt a Löw-éra 205. kapott gólja.
Az elmúlt két világverseny után a németeknek ugyanolyan vérfrissítésre van szükségük, mint a 2004-es Európa-bajnokság után – akkor a két évvel korábban vb-döntőt játszó csapat kiesett a csoportkörben –, de ezt már Flicknek kell levezényelnie.
Nem csodálkoznánk, ha Flick a középpályán ugyanúgy egymás mellé tenné Goretzkát és Kimmichet, mint a Bayernnél, Robert Lewandowskija viszont nincs, pedig égető szüksége lenne egy hasonló stílusú középcsatárra a válogatottnál is. Ezt orvosolnia kell a 2022-es vb előtt az új kapitánynak, ahogy azt is, hogy találjon valakit a védelem közepére Rüdiger mellé, mert a 32 éves Hummels hiába játszott jól az Eb-n, hosszú távon szükség lesz egy helyettesre.
És hogy mi lesz Löwvel? A leköszönő kapitány azt mondta, eszébe sem jutott a visszavonulás gondolata, és bár szüksége van némi feltöltődésre, vannak még olyan új feladatok, amelyek érdeklik, úgyhogy látjuk majd még őt feltűrt ingujjban magyarázni az oldalvonal mellett.