Football’s coming home, vagyis a futball hazatér. Ez volt a szlogenje az 1996-os angliai Európa-bajnokságnak, amelyen Alan Shearer és társai az elődöntőig jutottak, de ott tizenegyesekkel kikaptak a későbbi győztes németektől.
Ahogy haladtunk előre a mostani tornán, és Anglia egyre-másra vette az akadályokat, a Football’s coming home ismét szállóige lett, a futballőrült ország azt várja, hogy 1966 óta először játsszon döntőt egy nagy tornán.
Ehhez Dániát kell legyőznie az angoloknak, és a dánok kapusát, a Leicester Cityben légióskodó Kasper Schmeichelt arról kérdezték, mit jelentene a csapatának, ha megakadályoznák, hogy a futball hazatérjen.
Volt már ilyen egyáltalán? Úgy értem, megnyerte már Anglia az Eb-t?
– kérdezett vissza Schmeichel, mire felvilágosították, hogy az angolok 1966 óta várnak az újabb csodára. „De az vébé volt, nem?” – kötözködött tovább viccesen a dán kapus, hozzátéve, nem az jár a fejében, mit jelentene megállítani az angolokat, hanem az, mit jelentene Dániának a döntőbe jutás.
Kasper édesapja, Peter fontos szereplője volt az 1992-es dán csapatnak, amely beugróként nyerte meg az Eb-t, ami az ország futballjának máig legnagyobb eredménye. A mostani csapatnak ehhez még két mérkőzést kell megnyernie, mindezt a keret legjobb játékosa, az első találkozón szívrohama után a pályán újraélesztett Christian Eriksen nélkül.
„Ez a társaság mindig különleges volt. Már régóta ezt mondjuk, de ez csak a mostani Eb-n történt drámai események után lett egyértelmű mások számára is. Számunkra sose volt kérdés, hogy milyen egységes és mentálisan erős ez a társaság, és ezek révén jutottunk el idáig.
Eriksen esete és a csapat menetelése összehozta a dán embereket, és olyan hihetetlen támogatásban van részünk, amit soha nem tapasztaltam a karrierem során
– magyarázta a 34 éves Schmeichel.
Dánia legutóbb tavaly októberben játszott az angolokkal, akkor a Nemzetek Ligája-találkozón Harry Maguire-t a 31. percben kiállították, a dánok pedig egy Eriksen-tizenegyessel 1-0-ra nyerni tudtak.