Mohos Márton / 24.hu
Hírek sport

Miben kell fejlődnie a Rossi-csapatnak, hogy Csányi Sándor jóslata beváljon?

Az MLSZ elnöke szerint, ha így haladunk, néhány éven belül újra a világ legjobbjai között emlegethetik majd válogatottunkat. Íme négy terület, ahol van még lehetőség előrelépni. A jó hír, hogy van, amihez elég Marco Rossi, a rossz, hogy a többséghez a klubok is kellenek.

A magyar labdarúgó-válogatott az Európa-bajnokság csoportkörének legnagyobb szenzációját okozta azzal, hogy bár végül a papírformának megfelelően a halálcsoport negyedik helyén zárt és kiesett, mégis erősen megizzasztotta a 2016-os Eb-győztest, majd a 2018-as és a 2014-es világbajnokot is.

Az MLSZ elnöke, Csányi Sándor még a németek elleni mérkőzés előtt azt nyilatkozta:

Nem állítom, hogy a magyar válogatott a világ legjobbjai közé tartozik, de ha továbbra is így fejlődik a futballunk, akkor néhány éven belül ez is bekövetkezhet.

Kapcsolódó
Csányi Sándor: Ha így fejlődik a futballunk, néhány éven belül a világ legjobbjai közé tartozhatunk
Exkluzív interjút adott Csányi Sándor, a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke, akinek tetszik a jelen és rózsaszínben látja a jövőt.

Szabó Péter, a Sport24 elemzője mindhárom csoportmeccsünket ízekre szedte taktikai szempontból (magyar-portugál, magyar-francia, német-magyar), és Csányival egybecsengően szintén Marco Rossi csapatának vitathatatlan előrelépését állapította meg.

  • Védekezésben egyre jobbak és jobbak lettünk, az ellenfél xG-mutatója, avagy a helyzeteinek a minősége meccsről meccsre csökkent (portugálok: 2,4, franciák: 2,2, németek: 1,9),
  • a védekezésből támadásba való átmenet hatékonyságában és a helyzetek minőségében (támadó xG-nk Portugália ellen: 0,2; Franciaország ellen: 0,5; Németország ellen: 0,6) is előrelépett a válogatott.

Marosi Gergely a WyScout ranglistáinak tükrében is azt a következtetést vonta le, hogy védekeztünk ugyan, de nem a túlélésre játszottunk.

Kapcsolódó
Védekeztünk, de nem a túlélésre játszottunk: számok tükrében a magyar Eb-szereplés
A magyar labdarúgó-válogatott két bravúros döntetlennel és egy vereséggel zárta az Eb-t. Az UEFA és a WyScout ranglistáinak tükrében tekintjük át Marco Rossi csapatának teljesítményét.

Azonban ahhoz, hogy az MLSZ-elnök víziója valósággá váljon, nyilvánvalóan még több erőfeszítés, még jobb teljesítmény kell. Ezért megnéztük, a válogatott játékában melyek azok a területek, ahol komoly potenciált látunk a további fejlődésre.

A bedobás mint taktikai elem

Európa válogatottjainak a zöme eljutott már arra a szintre, hogy védekezésben felállástól függetlenül egységes szerkezetben képesek a saját kapujuk előtt tartósan és magabiztosan szűkíteni a labda körül a területet, lezárni a passzsávokat, a széleket, ezzel gátolva a náluk erősebb ellenfelet abban, hogy a földön, passzjátékkal bontsák meg a védekezést, kerüljenek a védősor mögé – Rossi a játék ezen részét már szinte tökélyre fejlesztette a válogatottnál, ezt most a világelit is megtapasztalta. A modern futballban ennek okán jelentősen felértékelődött a rögzített szituációk, a szögletek, a szabadrúgások szerepe. Válogatottunk e téren is jól áll. Olasz edzőnk kifejezetten olyan játékosokat válogatott be, akik

  • akár egyéni ambíciójukat is feláldozva képesek a kitalált meccstervet betartani, annak szellemében végigrobotolni a 90 percet (aki nem ilyen felfogásban játszott, lemorzsolódott az elmúlt két évben),
  • képesek tiszta szerelésre, vagy olyan jól olvassák a játékot, hogy megelőző szereléssel szedik fel a szabad labdát (ebben válogatottunk a csoportkör statisztikái szerint 3. helyen zárt).
  • Ennek hozománya, hogy amíg a korábban a magyar futballban általános módon sok szabálytalansággal tördelték, lassították a náluk sokkal jobb ellenfél játékát, és inkább a megúszást helyezték előtérbe, addig a Rossi-csapat úgy játszott, hogy a három csoportmeccsen összesen 37-szer szabálytalankodott (Portugália ellen: 10-15, Franciaország ellen: 17-15, Németország ellen: 8-10; ez 12,3-as átlag – három éve a gól nélküli Vidi-Fradin egy meccsen volt 48 szabálytalanság). A saját védekező harmadában, a kaputól 16-25 méteres lövőtávolságban pedig egyszer sem.
  • Az Eb-n ellenfeleink dominanciája miatt szögletek terén gyengén álltunk, összesen kettőt rúghattunk (egyet-egyet a franciák és a németek ellen, miközben három riválisunk összesen 15 sarokrúgást végezhetett el), de az Eb-selejtezők során és a Nemzetek Ligájában azt láttuk, hogy a magyarhoz hasonló erősségű vagy kicsit jobbnak gondolt válogatottak ellen e téren sincs hiány, kifejezett erőssége ez a Rossi-csapatnak, lásd Orbán eddigi öt gólját.

Soha nem gondoltam volna azonban, hogy eljön az idő, amikor labdarúgó-mérkőzések kapcsán arról indítunk vitát, a magyar válogatott játékosai mennyire hatékonyak kézzel.

A futballnak ugyanis van egy harmadik, az első másfél évszázados történelme alatt keveset emlegetett rögzített játékhelyzete, a bedobás. Egy 2017/18-as Premier League-statisztika azt mutatta ki, hogy a könnyű feladatnak gondolt bedobások után 20 százalékban az ellenfél szerzi meg a labdát.

A Liverpoolnál ugyan csak valamivel kevesebb, 16 százaléka landolt rossz helyen a taccsoknak, de azon a szinten ez is soknak számít. Ezért nyomban szerződtették Thomas Grønnemark bedobásedzőt, aki a következő szezonra elérte, hogy 16-ról 8,5 százalékra csökkenjen a bedobás után azonnal elvesztett labdák száma. Nem véletlen, hogy az angol válogatott kapitánya, Gerath Southgate is bedobásedzővel érkezett az Eb-re.

Nos, taccsok terén bizony van hova fejlődnie a magyar válogatottnak, kiváltképp, hogy Rossi alaptaktikája a zárt védekezésből, a területszűkítéses labdaszerzésekből indított gyors akciókra épül, ahol az ellenfél erőssége határozza meg a védővonalunk magasságát, de a labdabirtoklásunk arányát, ergo az ellenfél, valamint a saját térfélen töltött idő nagyságát is.

Ezen az Európa-bajnokságon a világ legjobb csapatai ellen értelemszerűen a mérleg nem felénk billent e téren, átlagban 35 százalékban birtokoltuk a labdát (Portugália: 35/65, Franciaország: 39/61, Németország: 70/30), annak is jelentős részét a saját térfelünkön. Nyilván a labdabirtiklásban is lehet előrelépni, de ez a 35 százalék az ellenfelek ismeretében nemhogy elfogadható, hanem jónak mondható, lásd a spanyol-svéd 85/15-ös adatát.

Taccsból ráadásul egy-egy meccsen nagyjából annyi van, mint szögletből és szabadrúgásból együttvéve. Avagy egy védekezésre kényszerített válogatott esetében ezek zömét a saját térfelén kapja a csapat.

Ezért különösen nem szerencsés azonnal az ellenfélnek dobni a labdát, aki így rendezetlenebb védelem mellett kezdeményezhet. Olyan ez, mintha az ökölvívó odatolná előbb a jobb arcát, aztán a balt, hogy „tessék, csak üssél, én bírom”.

Jvşrgen Fromme / augenklick/firo Sportphoto / dpa Picture-Alliance / AFP

A Németország-Magyarország mérkőzés bedobás-statisztikája épp ezért lesújtó ránk nézve. A magyar válogatott összesen

  • 16 bedobást hajthatott végre,
  • ebből 8 alkalommal vagy azonnal, vagy 2 másodpercen belül elvesztette a labdát,
  • 2-szer 4 másodpercen belül került a németekhez,
  • és csak 6 alkalommal tudtuk építeni a játékot taccs után.

A magyar válogatott tehát 50 százalékban szinte azonnal, 62 százalékban pár másodpercen belül átadta a kezdeményezést az ellenfelének.

Nyilván nem lehet kizárólag a sok rosszul elvégzett bedobás számlájára írni, de az ezekből adódó

fölösleges többletmunka talán hatással lehetett arra, hogy nem bírtuk a végét: a magyar válogatott a 66. perc után kapta mind a hat gólját a tornán, és még figyelmeztetőbb az akkumulátorok lemerülésére, hogy a 84. perc kezdete után négyszer vették be Gulácsi hálóját.

Kapcsolódó
Tiltsák be a 84. percet!
Van egy elátkozott perce a magyar labdarúgásnak, a nyolcvannegyedik. Nagy tornákon, fontos meccseken gyakorlatilag menetrendszerűen kapunk gólt ekkor.

Ez a mutató azért is alakulhatott így, mert a német válogatott bedobások terén is magasabb tudásszintet képvisel. Valamennyi taccsunk alkalmával azonnal embert fogtak közvetlen a labda körül, és területet is védekeztek a háttérben, ezzel szemben a Rossi-csapat ellenfele partdobásainál inkább a saját védővonala rendezésével foglalkozott, ami mellett a németek könnyűszerrel és pontosan továbbíthatták a labdát, azonnal, vagy a védősorból újrakezdve folytathatták az offenzívát.

Így alakulhatott ki, hogy a második félidőben végrehajtott 17 német bedobásból

  • kettőt sikerült lefülelnünk,
  • 15 alkalommal, 88 százalékban szabadon építkezhetett a német válogatott.

Ezzel a játékelemmel valamit kezdenie kell a magyar válogatottnak a jövőben.

Védelem: szárnyjáték

Egy-egy ilyen tornán, ahol sorozatban kellene magas színvonalon mérkőzéseket játszani, a teljesítményt és az eredményességet nagy mértékben befolyásolja az, hogy milyen mennyiségű és minőségű játékosból válogathat, frissíthet a kapitány a kispadról – láttuk, mit ért el ellenünk a portugál kapitány Renato Sanches, vagy a német Leon Goretzka középpályára vezénylésével.

Belső védők terén rendben vagyunk, hiszen Orbán, Szalai, Botka, Lang, Kecskés koránál fogva még hosszú ideig megoldást jelenthet e pozíciókra. Azonban régi és visszatérő probléma, hogy a magyar futballban kifejezett hiányposzt a jobb- és baloldali védő, vagy szárnyvédő. Az, hogy a jobblábas Fiola Attilát baloldali szárnyvédőként kénytelen használni Rossi, mindent elmond a beválogatható játékosok számáról.

Jó hír, hogy a baloldalon Tamás Krisztián, jobbon Bolla Bendegúz személyében két fiatal, fizikai mutatóit tekintve és az e poszthoz elengedhetetlen technikai, taktikai képesség terén is megfelelő labdarúgó áll bevetésre készen – még ha sérülés (Tamás) és nem elegendő nemzetközi rutin (Bolla) miatt nem is léphettek pályára az Eb-n. E két labdarúgót minden bizonnyal az őszi Nemzetek Ligája-mérkőzéseken és vb-selejtezőkön építi be Rossi a csapatba.

Mohos Márton / 24.hu

Középpálya: elkelne még egy-két alternatíva

Mindannyian tudtuk, hogy Szoboszlai Dominik és Kalmár Zsolt kiesése jelentős érvágás. A Rossi-csapat azonban bebizonyította, hogy ha minőségben nem is tudta pótolni e két labdarúgót, de játékszervezésben, védekezésben tökéletesen helyettesítette őket Schäfer és Kleinheisler. Azonban az is árulkodó, hogy míg a portugálok elleni első mérkőzésen még próbált posztra cserélni és frissíteni Rossi a nyilvánvalóan a legtöbbet dolgozó, ezért a 70. percre erejével többnyire elkészülő középpályán (Nego-Kleinheisler és Sigér-Schäfer), addig a németek elleni továbbjutásról döntő meccsen már nem tudott vagy mert a vezetésünk tudatában változtatni.

Csak csatárposzton cserélt, hátha a kinyíló németek mellett a Szalai Ádám helyére beálló Varga Kevin, vagy a Sallai helyett pályára lépő Schön Szabolcs elszalad és helyzetbe kerül, és csak Goretzka egyenlítő találata után hozta be mindent egy lapra feltéve Lovrencsicset és Nikolicsot, de őket sem a középpályára.

Középcsatár: hiányzik az utód

A keret kulcsjátékosai egytől egyig vagy a legjobb korban vannak (Gulácsi, Orbán, Botka, Nagy Ádám, Kalmár), vagy a felfelé ívelő karrierjük elején járnak (Szoboszlai, Sallai, Schön, Schäfer, Bolla).

Akad azonban egy poszt, ahol nagy a gond, mégpedig a középcsatáré.

Szalai Ádám 34. életévét tapossa, talán még egy-két évet kihúz ezen a szinten, de közel-távol nincs a magyar futballban olyan paraméterekkel, játékértéssel, taktikai felkészültséggel és karizmával bíró center, mint a Mainz légiósa. Márpedig Rossi jelenlegi játékelképzelésében elengedhetetlen, hogy legyen egy olyan „target man”, aki

  • felismeri a játékhelyzeteket, hogy mikor kell és lehet letámadni, mikor kell pozíciós védekezést alkalmazni,
  • képes olyan szinten akár a saját térfelén is védekezni, mint azt Szalai tette mindhárom meccsen,
  • képes megtartani a labdát akár két védővel a nyakán,
  • nem utolsósorban gólt is szerez (Szalai a válogatottban 72 meccsen 24 gólnál tart).

A rossz hír azonban az, hogy míg a bedobások hatékonyabbá tételére Marco Rossi viszonylag gyorsan tud reagálni, addig a csapat építésénél csak abból tud főzni, amilyen alapanyaga van. A center és a szárnyvédő posztokon jelentkező hiányt Rossi nem, csak a klubok tudják orvosolni, elsősorban tudatosabb kiválasztással és játékosmenedzseléssel.

Ahol a futball esze és szíve találkozik!

Válogatott írások a legjobbaktól.

Minden hónapban legalább 24 kiemelkedő színvonalú tartalom havi 990 forintért. Próbáld ki 490 forintért az első hónapban!

Ahogyan szerzőgárdánk összetétele ígéri, a legkülönfélébb műfajokban, témákban jelennek majd meg szövegek: lesznek elemzések, interjúk, kisprózák, riportok, lesznek hazai és nemzetközi témák, adat- és véleményalapú cikkek egyaránt.

Tartsatok velünk minél többen, hogy együtt alakíthassuk, építhessük az új magyar futballújságot, amely leginkább az írások nívójával és egyediségével akar kitűnni! Fizessetek elő, olvassatok, kövessetek minket, vitatkozzatok velünk, adjatok ötleteket! Várjuk ebbe a közösségbe mindazokat, akiknek a futball csak egy játék, s mindazokat, akiknek a futball több mint egy játék.

KIPRÓBÁLOM!

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.