Története során mindössze kétszer találkozott egymással a két válogatott, 2008-ban 3-0-ra nyert Hollandia, 2010-ben pedig 1-1-es döntetlent hozott a felkészülési mérkőzés.
Ebből nem lehetett kiindulni, mint ahogy félrevezető lehetett volna az idei meccsekből következtetést levonni. Hollandia egy meglepő 4-2-es vereséggel nyitotta a vb-selejtezőket Törökországban, utána három meccset megnyert (ez Lettország, Gibraltár és Grúzia ellen kötelező volt), és Skóciával 2-2-es döntetlent ért el. Az ukránok ugyanakkor három 1-1 után az északíreket (1-0) és a ciprusiakat (4-0) verték júniusban.
A holland szurkolók valóban mélyütésként élhették meg a törökországi pofont, mert azóta folyamatosan Frank de Boer kapitány alkalmatlanságát próbálják bizonyítani. De legalábbis a holland futballkultúrától testidegennek ítélik meg az ötvédős rendszert. Így fordulhatott elő, hogy szombaton egy repülőgéppel húzott transzparensen üzenték meg neki, a 4-3-3 lehet a célravezető.
Talán ezért is jelent meg mindenhol a 3-5-2-es formáció a felállásban, de azért meccs közben látszott, hogy a két szélső, Van Aanholt és Dumfries bizony visszazárt a védővonalba.
Az első tíz perc olyan volt, amilyenről minden szurkoló álmodik: Depay lövését kézzel, Dumfries ziccerét lábbal védte az ukrán Buscsan kapus, míg Wijnaldum a léc fölé bombázott.
Az ukránok nem csupán emiatt bosszankodhattak, a ferencvárosi Zubkov korán megsérült és le kellett cserélni. De a csapat nem játszott rosszul, ha nem kapkodva védekezett, és okos labdatartással támadásba lendült, akkor volt fantázia a játékában.
Csak amíg a hollandok folyamatosan helyzetbe kerültek, addig az ellenfél túlcifrázta, így a pár ígéretes helyzetből még kapura lövés sem született.
Az első félidő legszebb jelenete Buscsané volt, aki a 39. percben félelmetes reflexszel védte Wijnaldum bombáját.
A szünet nem tett jót az ukránoknak, mert az 52. percben góllá érett a holland nyomás: egy jó kiugratást követően Dumfries jobbról tette középre a labdát, Buscsan merész kivetődéssel elkanalazta a hosszún érkező csatár elől, de éppen a második hullámban felzárkózó Wijnaldum elé, aki kilőtte a kapu jobb oldalát (1-0).
Az 59. percben jött a második, Dumfries elnyomott egy ukránt, de egy másik védő blokkolt, a kipattanót azonban Weghorst bevágta. Az ukránok reklamáltak, a VAR megnézte az esetet, de se szabálytalanságot, se lest nem fedezett fel (2-0).
Frank de Boer nyugodt és elégedett hadvezérként állhatott a kispad mellett, nem tudhatta, hogy mi vár még rá.
Mert a 75. percben az addig is jól mozgó, de mindent túlgondoló Jarmolenko egyszerűt húzott, elindult jobbról befelé, majd 20 méterről, ballal óriási gólt lőtt (2-1).
Ez meg is zavarta a hollandokat, a 79. percben ugyanis Malinovszkij balról középre ívelt szabadrúgására három védő között Jaremcsuk érkezett, és gyönyörű mozdulattal fejelt a kapu bal oldalába (2-2).
De még mindig nem volt vége: a 85. percben a csereként beállt Aké balról adott középre, Dumfries pedig újabb fejessel ismét a hollandokat juttatta előnyhöz (3-2) és mint később kiderült, győzelemhez.
