Sokszor használjuk a sorsdöntő jelzőt egy-egy meccs előtt, de a magyar válogatott müncheni összecsapása valóban megérdemelte mindezt: a németek ellen egy győzelemmel továbbjutást ünnepelhettünk volna. Kevesen gondolták ezt a sorsolás előtt, de a Portugália ellen mérkőzés (a 3-0-s vereség ellenére is), majd a franciákkal szemben elért 1-1-es döntetlen megmutatta, bárki ellen képesek lehetünk a bravúrra.
A keddi sajtótájékoztatón Joachim Löw és Mats Hummels is korai gólról álmodott, ez jött is, csak nem éppen német részről.
Már a 6. percben helyzetbe kerülhetett volna Sallai, de akkor még Hummels lekapcsolta az indítást. A 11. percben azonban elaludt a hazai védelem: Sallai középre ívelésére Szalai Ádám érkezett és két védő között zavartalanul fejelhetett a bal alsó sarokba, Neuer csak beleérni tudott a labdába (0-1).
Rákapcsoltak a hazaiak és az eső is, de a hatalmas mezőnyfölényből helyzetig is alig-alig jutottak el, olyan jól zárt a magyar védelem.
Ha azt hihettük, hogy a német szakvezetés felrázta a csapatot, tévedtünk, mert a hazaiak ugyanazt a lapos, elképzelés nélküli játékot folytatták, mint addig.
Így aztán semmi okunk nem volt arra, hogy bunkerfocit játsszunk. A 62. percben Sallai Roland lőtt kapufát, de akkor jött egy Gulácsi-hiba, és a németek kíméletlenül kihasználták ezt Havertz révén (1-1).
De nagyon szomorkodni se maradt idő, mert a középkezdés után már ismét nálunk volt az előny: Szalai Ádám ugratta ki Schäfert, aki a védők között és a rossz ütemben kimozduló Neuer mellett a hálóba fejelte a labdát (1-2).
Löw minden mindegy alapon gyakorlatilag az össze csatárát pályára küldte és a 84. percben sikerült az újabb egyenlítés: Musiala balról tette középre a labdát, Werner lövése elakadt a védőkben, de éppen Goretzka elé pattant, ő pedig 12 méterről nem hibázott (2-2).
Az utolsó (a hosszabbítással együtt) tíz percet már lehozta rutinból a német válogatott, amely a döntetlent sem érdemelte meg…
