A finn válogatott három év alatt kellemetlen ellenfélből Eb-szereplő csapattá nőtte ki magát. Okos fejlesztésekkel és egy remek szövetségi kapitánnyal olyan eredményeket ért el, ami mindenki számára követendő példa lehet.
Az álomszerű persze az lenne, ha Magyarország nyitná meg a tornát, de amiatt sem kell húznunk a szánkat, hogy egy török-olasz összecsapással kell beérnünk. Elmondjuk, miért.
Az Aranycsapat az 1954-es vb-döntő óta nem vesztett mérkőzést – 15 győzelmet és 3 döntetlent számlált –, majd 1956 februárjában elment Isztambulba, és 3:1-re kikapott a minálunk ismeretlen török együttestől.